Folia archeologica 27.

B. Bónis Éva: Edényraktár a brigetioi katonaváros fazekastelepén

78 В. BÓNIS ÉVA 4. ábra. 8. Ltsz.: 4.1941.7. Lapos tál, mint az előbbiek. Égetésnél a közepén végigrepedt. M: 6,6, Sz: 31,5, T: 23,5 cm. 4. ábra 9. és 7. ábra 4. Ltsz.: 4.1941.8. Tál, rézsútos falú, befelé hajló peremmel, gyűrűs talppal. Világos sárga, finom felületű, lekopott vörös festéssel. A talpgyűrű belül is festett volt. Drag. 32 sz. sigillata formát utánoz. M: 6,5, Sz: 21,5, T: 8 cm. 5. ábra 1. és 8. ábra 5. Ltsz.: 4.1941.9. Fazék, vízszintes peremmel. Talpa felé szűkülő aljrészszel. Égetésnél leginkább a talpa repedezett meg. Vörös, egyik fele szürkésebbre égett. Durva, szemcsés felületű. M: 12, Sz: 25, T: 8 cm. 5. ábra 2. és 8. ábra 6. Ltsz.: 4.1941.10. Fazék, vízszintes peremmel, talpa felé szűkülő aljrészszel. Laposabb forma mint az előbbi. Talpa széle az égetésnél visszagyűrődött, hibás. Világos vörös, durva, szemcsés felületű. M: 13, Sz: 23,5, T: 7,5 cm. 5. ábra 3. és 8. ábra 4. Ltsz.: 4.1941.11. Fazék, vízszintes peremmel, hasonló az előbbiekhez. M: 10, Sz: 19,5, T: 5 cm. 5. ábra 4. és 8. ábra 3. Ltsz.: 4.1941.12. Fazék, hasonló az előbbiekhez. Talpa egyenlőtlen, kavicsos, szemcsés anyagú. M: 8,5, Sz: 17, T: 4,5 cm. 5. ábra 5. és 7. ábra 5. Ltsz.: 4.1941.13. Bő szájú fazék, félgömb alakú testtel, nagyméretű. Vállán kettős csatorna. Két fele egyenlőtlenül égett ki. Világos vörös, durva szemcsés anyagú. M: 14, Sz: 24,5, T: 10,5 cm. 5. ábra 6. és 7. ábra 6. Ltsz.: 4.1941.14. Mély tál, kissé rézsútos, vaskos peremmel, kis talpa felé erősen szűkül. Erősen deformálódott. Világos vörös, durva szemcsés anyagú. M: 10,5-13, Sz: 23,5, T: 7 cm. 6. ábra 1. és 8. ábra 1. Ltsz.: 4.1941.15. Magas fazék (olla) kihajló, szögletes élű peremmel, széles talppal. Világos sárga, durva, szemcsés anyagú. M: 18,5, Sz: 13, T: 8,5 cm. 6. ábra 2. és 8. ábra 2. Ltsz.: 4.1941.16. Fazék, rézsútosan elálló, lekerekített szélű peremmel. Világos, sárgásvörös, lyukacsos, durva, szemcsés anyagú. M: 12, Sz: 8,5, T: 5,2 cm. 6. ábra 4. Ltsz.: 4.1941.17. Egyfülű korsó (lagoena). Kettős szájperemű, magas nyakú, ovális testű. Nyakánál az égetéskor benyomódott. Világos vörös, simított felületű. M: 28,6, Sz: 6, T: 6,5 cm. 6. ábra 3. és 9. ábra a-b. Ltsz.: 4.1941.18. Kantharosz (cantbarus). Levágott peremű, homorú oldalú, alja gömbölyű, talpa hiányzik. Két keskeny szalagfülére az edény két oldalán a festés határozott vonalban való megszakadásából és a laposan az edény aljához nyomott fül maradványából lehet következtetni. Vékony falú, világos sárga, az edény külső oldalán (márványozott ?) vörös festés nyomaival. M (töredékesen): 7, Sz: 12 cm. Megmaradt aljának átm.: 8 cm. 6. ábra 5. és 10. ábra. Ltsz.: 4.1941.19. Kerek negatívminta agyagból. Ha a korong pozitív lenyomatát tekintjük, az ábrázolás a következő. Középen egy ruhátlan nőalak,, maenas, táncol, balra fordulva. Jobb lábát előrenyújtja, bal lábát éppen felemelve lebeg. Bal kezében domború tárgyat emel, jobbját hátrafeszítve vékony thyrsosbotot tart. Fejét előre tartja, szálkás, utólag retusált haja egy csomóban a vállára omlik. Hasonlóképpen vonalkázott fátyla bal karján átvetve redőzik lefelé, majd átlép rajta, s a fátyol másik végét jobb karjával tartja. A vaskosan formált maenast fürtös, leveles szőlőinda veszi körül. A korong szélei egyenlőtlenek, keretelése hiányzik, az egész darab többszörös átmásolásról tanúskodik. Sárgásvörös, sima felületű. Átm.: 9-10, vastagsága: 1,3-1,5 cm. Az ásatási képen (2. ábra alul) ezen kívül még egy füstölőtál töredéke is látszik az előtérben. Ez a darab azonban a fenti leletegyüttessel együtt nem került benaplózásra. A polcokról leesett edények csaknem kivétel nélkül hibás gyártmányok,, amelyek nem kerültek a napi használatba. A praktikus célokat szolgáló lapos tálak és fazekak - nagyon általános formák -, nem segítik az együttes korhatározását. Legkorábbinak tarthatjuk a kantharoszként rekonstruált vékony falú edénykét (6. ábra 3., 9. ábra a-b), amely jellegzetes példa a fémedények agyagból való utánzására. Ha jól megnézzük az edény megmaradt homorú falú csészéjét, elsősorban a hildesheimi kincs Augustus-kori kantharoszait kell eredeti mintaként idéznünk, vagy a nijmegeni G. M. Kam múzeum I. század közepén készült ste-