Folia archeologica 27.

Borsányi László: Perui aranykincsek kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

Folia Archaeologica XXVII. 1976 Budapest PERUI ARANYKINCSEK kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban BORSÁN YI László A perui aranymúzeum 250 darabos - dél-amerikai őskultúrák legszebb aranykincseiből összeválogatott - kiállítása Magyarországon a Magyar Nemzeti Múzeumban került bemutatásra 1975. október 3 és november 16 között. A nemzetközileg is számontartott értékes Kolumbus előtti perui aranygyűjtemény a Kulturális Kapcsolatok Intézetének közvetítésével jutott el hazánkba a Peruban 1974 őszén megrendezett Magyar Hét viszonzásaként. Az aranymúzeumot Miguel Mujica Gallo limai üzletember alapította. Néhány arany tnmiból (szertartási kés) álló magángyűjteménye gyarapodott 1936 és 1960 között egy páratlan értékű, több mint 5000 aranytárgyat számláló múzeális műkinccsé. Államilag védett gyűjteménye számára 1966-ban a perui fővárosban Mujica úr egy földalatti termekben berendezett modern múzeumot építtetett, melynek Peru Aranymúzeuma lett a neve. Az anyagából összeállított külföldi kiállításokat rendkívüli érdeklődés kíséri világszerte, s 1958, az első külföldi bemutató óta hazánk a harmincegyedik ország, s fővárosunk a negyvenegyedik város, ahol bemutatják. Á múzeum gyűjtőköre Peru parti sávját, valamint a perui és bolíviai fennsík területét öleli fel. Ez a vidék az Újvilág legfontosabb aranyközpontja lehetett, s minden valószínűség szerint ide vezethetők vissza a dél-amerikai fémmegmunkálás kezdetei is. A földművelésen alapuló kultúrák számára ebben a térségben az életfontosságú nap megjelenítésére a társadalmi hierarchia csúcsán álló személyek által használt arany volt a legkifejezőbb. A föld megművelésének, a termékenység növelésének eredményességét meghatározott rítusok sorozatával kívánták elérni. A rítusokhoz használt szertartási- és dísztárgyak: koronák, álarcok, orrkarikák, fülbevalók, melldíszek, fegyverek aranyból vagy aranyozott rézből és ezüstből készültek. Az aranyművesek ezek mellett még a rítusokhoz kapcsolódó mitikus képzetek fantasztikus állat- és emberalakjait is formákba öntötték. A terület különböző lelőhelyeiről származó anyagot mi a kiállításunkon kronológiai rendben állítottuk össze. Az ősi Peru partvidékén i. e. 2000 körül földművelést űző csoportok telepednek meg, s ettől kezdve mind a földművelésnek, mind bizonyos iparágaknak, így a fémmegmunkálásnak is fokozatos fejlődése figyelhető meg. Az ehhez a periódushoz kapcsolódó, az i. e. első évezredből származó Paracas és Vicus leletek nyitják a kiállítást. A vékonyra kalapált aranylemezekből kivágott, változatos alakú orrdíszeket - amelyek ennek az anyagnak többségét képezik - kalapálással domborítva díszítették. Dél-Amerikában a legkorábbi fémtárgyak mind ilyen vékonyra kalapált arany- és rézlemezekből készültek, s 0,04-0,06 mm vastagságú Paracas maszkokról is van tudomásunk. Az i. sz. első századokban fejlett kézművességű centrumok alakulnak ki Peruban, melyekre klasszikus kultúrákként jelzett államok telepednek. Közülük az északi tengerparton viruló Mochica-ból és a déli tengerparton létrejött Nazca-ból kerültek tárgyak a kiállításba. A Mochica anyag többségében a perui Piura körzetbeli Frias városka menti sírokból, ill. barlangokból került elő. Jellemzője a magas, 20 karát feletti érték és a szép sárga szín. A trébeléses technika mellett az ebből az időből származó tárgyakon már megfigyelhető az egyszerű öntés és a viaszveszejtéses eljárás alkalmazása is. Kis állatfigurák, idolok, függők, füldíszek mellett az egyik legszebb darab egy stilizált pumát ábrázoló kokás zacskó. A számtalan szőrte14 Folia Archaeologica 1976