Folia archeologica 27.
Parádi Nándor: A Nyáregyháza-pusztapótharaszti sarlólelet
180 PAR A DI NÁNDOR előrehajló penge csatlakozik (3. ábra 2). 3 7 A Sümeg-sarvalyi faluásatásból származók kevéssé hasonlítanak hozzá (3. ábra 1). 3 8 A későközépkori sarlók is előbbi véleményünket erősítették meg; azt, hogy a tompaszögű és derékszögű, hosszabb nyakú sarlók a XV-XVI. századiaknál régebbiek lehetnek. Az áttekintett anyagból megállapítható, hogy az avar korból ismert formák egy része, így az erősen és a kevéssé enyhébben ívelt pengéjűek nemcsak a honfoglalás-, hanem az Árpád-korban is továbbéltek és használatban voltak. A leletanyagból arra következtethetünk, hogy a XIII. században formai változás kezdődött; a nyéltüskéhez tompa- vagy derékszögben csatlakozó hosszabb nyakú sarlók ekkortájt jelentek meg és valószínűleg a későközépkorban hosszú ideig használatban voltak. Ügy látszik, hogy a Turkeve-mórici ásatából származó rövid nyakú, előrehajló pengéjű és a Sümeg-sarvalyi ásatásból megismert sarlók az előbbieknél később alakultak ki, de a későközépkor folyamán bizonyára egyazon időben is használták őket. A közép- és kelet-európai sarlók vizsgálatánál M. Beranova is az általunk Árpád-korban folyamatosan használtakhoz közelállókat VII-XII. századiaknak, a tompaszögű, hosszabb nyakúakat XIII. századiaknak állapította meg. 3 9 A hazai régészeti- és az okleveles anyag alapján annyit eddig megállapítottak, hogy a fogazott élű sarló a későközépkorban ismert volt. 4" Müller R. legutóbb a közzétett közép- és kelet-európai anyagból következtet arra, hogy nálunk is a IX-X. századtól fogazott élű sarlók is voltak. 4 1 Vizsgálatuknál azt a körülményt figyelembe kell venni, hogy jelentős részüknél egészen rossz állapotuk miatt a fogazást már nem lehet megállapítani. A bizonyító anyag viszont egyelőre hiányzik. Annyi azonban az általunk tárgyalt anyag alapján is bizonyos, és a pusztapótharasztiak is ezt igazolják, hogy Árpád-kori, pontosabban XIII. századi sarlóink egy részének fogazott élű pengéje volt. Mint általános jelenséget említhetjük, hogy a fogazottak legtöbbször keskeny pengével készültek. Figyelembe véve a középkori sarlók tanulmányozásából nyert adatokat, valamint a pusztapótharaszti sarlóink elrejtési helye közelében talált leleteket - elsősorban a pénzekkel pontosan keltezett kincsleletet - eszközleletünk korát a XIII. századra határozhatjuk meg. Elrejtésük valószínűleg a pénzekkel és ékszerekkel csaknem egyidőben, az 1240-es évek elején történhetett. A pusztapótharaszti lelet korának meghatározásához a pontosabban keltezhető anyagot vizsgáltuk. Ujabbak előkerülése mostani megállapításainkat több vonatkozásában bővíthetik és módosíthatják. 3 7 Méri I., Arch.Ért. 81(1954) 147., XVIII. t. 2-3. 3 8 Holl I. és Parádi N. ásatása, feldolgozás alatt. A 3. ábra 1 sarló ltsz.: 72.4.23. C. (MNM Középkori Oszt.) - Hasonló formájú és ugyanígy XV-XVI. sz.-i a zalaegerszegi Göcseji Múzeum 70.23.1 4. ltsz., ismeretlen lelőhelyű, négy sarlóból álló lelete is, amelyet Müller R., i. m. 223. j. említ. 3 9 Beranova, M., Slovanské znové nástroje v 6-12. století. PA 48(1957) 116., 1. ábra В I., 2. ábra d I-III. 4 0 Méri I., i. m. 147.; Kra/ovám Zky A; MMMK 1962. 119. 4 1 Müller R„ i. m. 77.
