Folia archeologica 27.
SZ. Garam Éva: Adatok a középavar kor és az avar fejedelmi sírok régészeti és történeti kérdéseihez
140 Sz. GARAM ÉVA pusztai leletkörrel mutatnak rokonságot. Laza indás szíjvégei ugyanakkor a perescsepinoi tegez, nyereg és edény díszítésére emlékeztetnek. 5 5 Hasonló jellegű inda látható a kunszentmiklósi tőrvereten is. 5 0 Az eddig ismertetett hasonló leletek, leletegyüttesek és áttételes analógiák azt mutatják, hogy az ívelt oldalú, bordás hátú veretek, a granulációval díszített övdíszek, a kettöspajzs alakú préselt övveretek, szíjvégek és az arany álcsatos övű leletek köre időben nagyon közel van egymáshoz. Ennek a leletkörnek az elterjedési területe a Közép-Duna völgy, Ukrajna déli része és részben Közép-Ázsia. A négyféle típus a különböző területek és régészeti leletkörök (tótipusztai és bócsai) között nem egyenletesen oszlik meg. Az ívelt oldalú és granulációval díszített veretek túlnyomó többsége a délorosz területekről ismert, de az előbbivel Közép-Ázsia területén is találkozunk, ívelt oldalú veretek álcsatos övek társaságában nem fordulnak elő, viszont a granulációval díszítetteket a perescsepinoi (6. ábra) és kunszentmiklósi leletben is megtaláljuk. Kettőspajzs alakú préselt övdíszek Ukrajna területén a VII. századi emlékanyagban és a Közép-Duna völgyben a középavar kori temetőkből ismertek. Álcsatos övek (tömör és préselt veretekkel) a magyarországi VII. századi leletanyagban gyakoriak, délorosz területen ritkán fordulnak elő. A különböző típusok készítési helyét pontosan nem ismerjük. Az ívelt oldalú és granulációval díszített veretek nagyrésze a Pontus vidéki műhelyekből kerülhetett ki, a kettőspajzs alakú veretek, különösen a fejedelmi sírok aranyveretei pedig bizánci készítmények lehettek. Legbizonytalanabb az arany álcsatok készítési helye. Ezeknek nagyrésze magyarországi avar készítmény lehet. (Erre utal az előkerülési hely, a darabok száma és a hazai préselőminta.) A fenti összefüggésekből az alábbi következtetéseket vonom le: 1. A régészeti analógiák alátámasztják és egyben megerősítik SzádeczkyKardoss Samu forráskritikán alapuló történeti feltevését: 668-670 táján az onogurbolgár eredetű Kuber és népe Pannóniába költözött és az avar kagán alattvalója lett. Ez a nép a Tótipuszta-Igar-Dunapentele körrel azonosítható, melynek jellegzetes leletei a kettőspajzs alakú, préselt övdíszek (jellemző a dunántúli előfordulás), a varkocsszorító és a szablya. A temetkezés sok esetben lóval történt. Ennek a leletanyagnak az előzményeit a Voznyeszenka-Glodoszi-Zacsepilovka lelőhelyekről előkerült gazdag temetkezésekkel körülhatárolható régészeti emlékanyagban látom. 2. Á Közép-Duna-medence területén a VII. század utolsó harmadában megjelenő középavar kori régészeti anyag sem elterjedési területét, sem az anyag változatosságát, sem használati időtartamát tekintve nem köthető csak Kuberhez és népéhez. A kettőspajzs alakú veretekkel díszített övet hordó Kuberrel és népével, családjával (Tótipuszta, Dunapentele, Mezőkomárom stb.) együtt vagy közel egyidőben érkezhettek a kőbetétes veretes övet viselők (fő leleteik Igar, Zelovce, Szeged-Átokháza) és a kerek, ill. négyzet alakú, préselt veretes övek tulajdonosai is. Áz eltérő típusú veretek feltehetően más, bár rokon életformájú népcsoportokat jelölnek. Ez, az íjjal és szablyával felfegyverzett nép, Kuberrel az élen, behó5 5 Bobrinskoj, A., i. m. XIV. t.; Marsak, V. l.-Skalon, K. M., Perescepinskij kiad. (Leningrad 1972) vezető címlapképe. 5 0 H. Tóth E., Cumania 1(1972) 6. ábra.
