Folia archeologica 26.

B. Bónis Éva: A brigetioi katonaváros fazekastelepei

74 В. BÓNIS ÉVA ívvel indul, a kemence felé szűkül, szélessége 46 cm. A tüzelőnyílást D felől átégett padka keretezte. A tüzelőnyílástól D-re, 115 cm-re a tüzelőfolyosó elkanyarodott Ny felé. Ez a kemence alapszintjénél csak 22 cm-rel volt mélyebb, átlagos szélessége 84 cm (2. ábra fent, 5. ábra 1). A tüzelőfolyosóban egy kancsót töredékekben (9. ábra 4) és kevés cserepet találtunk (8. ábra 7—9, 11). A kerek kemencét a nyers agyagba vágták bele és kisározták. A kemence aljának átmérője 120 cm, rostélyánál 136 cm, a mai felszínnél a megmaradt boltczatrész átmérője 144 cm. Az igen alaposan letapasztott afjától kezdve a kemence felfelé dézsaszerűen bővül (2. ábra lent). A kemence rostélyát gyengén iszapolt, szabványméretű (47x30x12 cm) nagy vályogtéglákból építették. A vályogtéglák egyik, esetenként mindkét hoszszanti oldalát félkörívben kivágták a rostély lyukainak kialakítására (2. ábra lent, 4. ábra 2). A rostély közepén, a tüzelőnyílástól az É-i falig, négy szabvány tégla feküdt egymás mellett, ezekre rézsútosan még kettő. A közeiket töredék téglákkal és sározással töltötték ki. A téglák között hagyott háromszög alakú nyílások és a téglák fent említett félkör alakú vájatai alkották a rostély lyukait. Az így nyert rostélyt erősen lesározták (3. ábra 2., 4. ábra 1 ) így a feltárás folyamán csak fokozatosan lehetett a vályogtégla konstrukciót észlelni. A rostély fölött, a kemence boltozott terében, földdel keverve számos cserepet találtunk (6. ábra 1—24., 7. ábra 1—8., 9. ábra 1—3,5). A rostély lebontása után megismertük a tüzelőtér szerkezetét (2. ábra lent jobbra, 5. ábra 1—2). A rostélyt ugyancsak előre elkészített, nagyméretű, ocsúval kevert vályogtéglák tartották. Méretük: 47 X 30 X Ю cm. A rövidebb oldalukon élükre állított téglák közül kettő a tüzelőnyílás előtt, a nyílással párhuzamos síkban állott, a középen ezekre merőlegesen állított két tégla tartotta a rostélyt. Hat tégla sugárszerűen elhelyezve, a kemence falára merőlegesen állítva tapadt a kemence falához. Ezek közül kettő félbetört a gátépítési földkitermelés közben, kettőnek pedig csak az átégett alapját találtuk meg (2. ábra lent, 5. ábra 2). К kemence belső sározásán vízszintes ujjnyomok láthatók, az egyik vályogtéglán bevájt számszerű jelek, egy tetőtégla teredékén X jel maradt ránk. Az ÉK-i oldalon, a kemencefallal párhuzamosan, még egy téglát beszorítottak, bizonyára ezen a helyen meg kellett erősíteni az építményt. Kisebb rések betömésére és mint már említettük a tüzelőnyílás boltozata felett, peremestégla töredékeket is felhasználtak. A rostély alatt a tüzelőtérben csak világos sárga és vörösre festett cserepeket találtunk, ezek azonban a kemence felhagyása után kerülhettek ide, mert nem voltak másodlagosan átégve (8. ábra 1—6, 10, 12). A kemence alján faszén törmelék feküdt. Az agyagos föld a kemence sározásán kívül oldalt és alul sötétbarnára égett át. A kemencének oldalt füstelvezető nyílása nem volt, valószínűleg felül ment ki a boltozatból a füst. A leletanyag: Л rostély fölötti betöltésből: 6. ábra 1. Kis korsó szájtöredéke, világos sárga, vörös festéssel. 6. ábra 2. Korsó szájtöredéke, világos sárga, matt vörös festéssel. 6. ábra 3. Nagy korsó szájtöredéke, világos barna. 6. ábra 4. Korsó szájtöredéke, világos sárga, át nem égett vöröses folttal.