Folia archeologica 26.

Parádi Nándor: Pénzekkel keltezett XIII. századi ékszerek. A nyáregyháza - pusztapótharaszti kincslelet

NYÁREGYHÁZA- PUSZTAPÓTHARASZT 153 aranypénzzel a XII. századra meghatározott Kiskunhalas-balotapusztai lelet töredékesen megmaradt foglalatú hegyikristályát említhetjük. Kissé hosszúkás, ovális formája a pécelivel egyezik, azzal a különbséggel, hogy valamivel nagyobb. Foglalatához forrasztott fülében egy, függesztésre szolgáló karika van.

4

8 A másik, hegyikristállyal díszített medaillonhoz, szakadt állapotban a hozzátartozó lánc is megvan. A leltárkönyvi bejegyzés szerint állítólag Brassóból (Brasov, Románia) származik. Az aranyozott ezüstből készült médaillon közepén levő hegyikristály ék alakú filigrándíszes foglalatban van, melyet kétsoros hólyagdíszítés vesz körül. A hegyikristály formája és mérete a zömökebb Nyáregyháza-pusztapótharasztihoz áll közel, azzal a különbséggel, hogy erősen domborodó oldalán élbecsiszolt gerince nincsen.

4

9 A péceli lelethez két egyforma, vastagabb kis ezüstöntvény is tartozott. Az átvizsgált leletanyagból is megállapíthattuk, hogy XIII. századi ékszerleleteinkben egészen ritkán találkozunk velük, de ugyanez mondható el az éremleletekről is. Az ezüstöntvények — ugyanúgy, mint a darabokra vágott ékszerek — a XII. században voltak gyakoribbak, amikor az értékálló pénz szerepét töltötték be.

5

0 Az összegyűjtött emlékanyagból eddig a XIII. század negyvenes évei legelején, a tatárjáráskor elrejtett leleteket vizsgáltuk. A következőben röviden azt a néhány leletet tekintjük át, amelyek a XIII. század második felében, a XIV. század elején kerültek földbe. Az eddig tanulmányozottakkal összehasonlítva úgy tűnik, mintha egy-egy leletben általában kevesebb ékszerfajta fordulna elő.

5

1 Sorravéve az egyes leletekben előforduló ékszereket, azt látjuk, hogy a Nagykamarás-bánkúti lelet karperecei, ráforrasztott levél alakú lemezzel, kis bordás tagolással és a másik ellapított végével, a korábbiakhoz hasonlítanak. A geszti leletben pedig a legegyszerűbb, díszítés nélküli kör alakúra hajlított ezüsthuzal van. A gyűrűk formája nagyrészt a korábbiakhoz hasonló. Díszítésük azonban bővült annyiban, hogy a gesztiben két Agnus Dei fejes gyűrűt találunk, a kettős keresztes és a rozettás zalaszentgrótin és az egyenlő szárú keresztes Esztergomkőlábi gyűrűkön a fej szélén körben betűket láthatunk. Csatokról azt mondhatjuk, hogy a rombusz alakú, a sarkainál kissé kiszélesedő nyúlvánnyal végződő tovább él, de a geszti lelet bizonyítja, hogy hatágú csillag alakú változata is megjelenik. Az Esztergom-kőlábi lelet bordázott S-végű hajkarikája azt sejteti, hogy a XIII. század második felében is viselték, bár kopott állapota régebbi készítésre és hosszú használatra utal.

5

2 4" Arch. Ért. 13(1893) 368—370., rajza a 369. oldalon 7—7/a számon. 4

9 Ltsz.: 31/1878.1., a hozzá tartozó lánctöredékek: 31/1878. 2-től. 5

0 A hazai leletekből ismert ezüstöntvények legtöbbször pogácsa alakúak vagy abból kivágott részletek, de lekerekített hegyű romboid alakú is előfordul. Legutóbb Huszár JL., FA 12(1960) 183—189., XXXVII. t. 42. foglalkozott velük. 5

1 Nemcsak mennyiségre, hanem a feldarabolt és összehajlított huzalokkal, főként karperecek szétvágott részeivel is különbözik az előbbiektől a Nagykamarás-bánkúti lelet. Lehetséges, hogy ez a lelet, összetétele alapján (a szétvágottak mellett néhány ép ékszer és pénzek) a XII. sz.-ban gyakori kincsleletek késői, XIII. sz.-i példánya. 5

2 A csúti templomkörüli temető-ásatás feldolgozásakor erre az eredményre jutott Gerevicb L., BpR 13(1943) 136. „a halántékkarikák régi formájukban még a XIII. században is továbbélnek" s „а XIV. századig divatban maradnak."