Folia archeologica 26.
Mesterházy Károly: Honfoglalás kori kerámiánk keleti kapcsolatai
102 MESTERHÁZY KÁROLY 2. ábra ( 1. ábra). Zoltai L. a leleteket a következő évben közzé is tette, s jó érzékkel, az összes lelet közül csupán a különleges edényről, ceruzarajzos ábrát is közölt. 20 A 3 cm-es rajzocskáról azonban, bár ez volt a legkiemelkedőbb tárgy, a szaktudomány elfeledkezett, s amikor már párhuzamait kezdték publikálni, a legkorábbi darabra sehol sem hivatkoztak. Az edény vállán kiszélesedő, gömbölyded alakú, zömök, talpa széles. Szűk hengeres nyakát két vízszintes borda tagolja, pereme lekerekített. Vállának két szemben levő oldalán egy-egy függőleges állású, vaskos, lapos, átfúrt, felfüggesztésre szolgáló fül van. Homokkal és kevés csillámmal soványított agyagból készült. Színe szürkés-sárga, válla és nyaka sárgásbarna. Kézi korongon készült, talpán elmosódott fenékbélyeg látható: kör, melyben egymásra merőleges és egymást metsző V alakú ékvonal van. Legfontosabb méretei: m: 134 mm, szá: 70 mm, legnagyobb átm: 128 mm, fá: 82—87 mm között változik. Készítésének menete, melyhez Parádi Nándor szíves véleményét is kikértem, a következő lehetett. Egy agyagcsomóból külön kiformálták az edény talpát, majd ehhez hozzáerősítették a hurkákból felépülő gömbölyded edény testét, és végül összedolgozták a külön elkészített hengeres nyakkal. A két fület a szakaszosan összeépített kész edényre erősítették rá úgy, hogy az edényfalhoz tapadó részt elnyomkodták. Az edény oldal- és fenékrészének tapadási helyét a korongról való levétel után valószínűleg fakéssel vagy simító fával körbesimították. Ennek lenyomata jól látszik az alsó 2—3 cm-es sávon. A simítás kiinduló és összeérő pontjainál a fa kissé megcsúszott, és a nagyobb nyomóerő hatására bemélyedt az edény falába. A simítófával való 2 0 Zoltai L„ MKÉ 1(1907) 37.
