Folia archeologica 25.
Tóth Endre: Korabizánci kőfaragvány Felsődörgicséről
KORABIZÁNCI KŐFARAGVÁNY 163 A legfelső kazetta ábrázolását meghatározni nem lehet. Az alaknak azonban a balfelső sarokból kiindulva a jobb alsóig kell kitöltenie a mezőt. A három teljes alak alapján ugyanis megfigyelhető, hogy az állatalakok a mezőben átlósan helyezkednek el, cikkcakk vonalat képezve: a szamár a bal alsó saroktól a jobb felső sarokig, a hal ellentétesen, a bal felsőtől a jobb alsóig, a medve a bal alsó saroktól a jobb felsőig tölti ki a mezőt (6. ábra). A negyedik, a legfelső kazetta állatábrázolásának tehát a mező bal felső sarkától a jobb alsóig, átlósan kell húzódnia, amire a kazetta üres bal alsó sarka, valamint a jobb alsó sarokban látható testrészlet is utal. E kazetta bal alsó sarkában egy másodlagos bevágás, de egy meghatározhatatlan gömbszerű maradvány is megfigyelhető. Ez a maradvány azonban aligha tartozhatott egy állat testéhez. Feltehetőleg ez a kompozíciós elv határozta meg az ábrázolások sorrendjét is: miután az állatok jobb-profilban vannak ábrázolva, cikcakk vonalat képezve, akkor a medve és a szamár közé más állatot, mint halat, ezeknek a kompizíciós elveknek megfelelően nem ábrázolhattak. A legfelső kazetta állatalakját ezek után sem tudjuk meghatározni, mert pontosan az sem dönthető el, hogy a jobb sarokban látható maradvány milyen testrész. Ha lábfej (mancs), akkor egy felülről lefelé ugró, elülső lábaival földet érő, talán ragadozó állat lába, vagypedig ha madárfarok (ebben az esetben páváról lehet szó), akkor viszont a madár a többi állattól eltérően balra nézne. Ha a dombormű állatalakjait a tria genera animantium alapján állították össze, akkor a legfelső kazettának madarat kellett ábrázolnia. A dombormű bal felén, a kazetták mellett 17 cm széles, díszítetlen, csak laposra megmunkált felületű rész van, noha Pelargus rajzán 1 1 (5. ábra) ezen a területen is folytatódnak a kazetták, sőt a legalsó mezőben egy állatalaknak a feje is látszik. Pelargus rajza azonban ellentétben áll a most tárgyalt domborművei. A meglevő dombormű bal felén a laposra megmunkált felszín nem a kimélyített kazettaszinttel egyezik meg, hanem az osztótagok és a kiemelkedő állatalakok, tehát a kő eredeti szintjével. Nem lehet szó tehát arról, hogy a kőemlék széléről a bal oldali kazettasor indulását időközben — Pelargus rajzának készítési ideje és a Magyar Nemzeti Múzeumba való kerülése között (1872—1882)— levésték volna. Miután Pelargusnak a többi kőről készített rajzai pontosak, 7 tévedésről aligha lehet szó. így a Pelargusnál ábrázolt kő nem azonos a jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött töredékkel. Ebben az esetben Felsődörgicsén vagy a környékén még egy, a meglevő példánnyal összetartozó dombormű kallódik. Ez utóbbi lehetőséget valószínűsíti Pelargus és Kuzsinszky adatainak összevetése is. 8 A Pelargus-féle kő a felsődörgicsei templom környékén került elő, ezt maga Pelargus írja. 9 A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött kőlap is biztosan Felsődörgicséről származik, 1 0 de a falun belüli lelőhelye ismeretlen. 0 L. 4. j. 7 Pelargus lerajzolta az 58.1882.1—3. ltsz. darabot is, és rajzai pontosak. 8 Kttzjinsxky szerint (i. m. 152.) ugyanis a Pelargus által leirt négy kőemlék közül csak három (MNM ltsz. 51.1882.1—2. — 1960-tól Tihanyban) került a Magyar Nemzeti Múzeumba, a negyediket — ez a kazettás kő — azonban nem látta, csak a régi adatokat idézi: a kő vagy a felsődörgicsei vadászlakban (Pelargus) vagy az erdészlakban (Rómer; két helymegjelölés valószínűleg ugyanarra vonatkozik) van. Kuzsinszky e sorainak leírásakor azonban ama meglevő kazettás kő már 40 éve a Nemzeti Múzeumban volt. Eszerint Kuzsinszky nem találta a szóban forgó követ a Nemzeti Múzeumban. 9 Vö. Veszprém megye régészeti topográfiája, i. h. 18/2. szám. 1( 1 Az 51.1882.1—4. ltsz. kőemlékek — melyek közé tartozik a most tárgyalt darab is ;—' 11*
