Folia archeologica 25.

Kovács Tibor: Bronzkori urnatemető Törtelen

34 KOVÁCS TIBOR Fontos határkőnek tekinthető az ötvenes évek nagy ásatássorozata Dunapentele (Dunaújváros) határában, amelynek során a kultúra egyik legjelentősebb dunántúli telepén (Kosziderpadlás) és a hozzá tartozó temetők területén folyt jelentős feltárás. A felszínre került leletek nagyrésze a vatyai kultúra emlékanyagát képviseli.

7 Nováki Gyula Fejér megyei terepbejárása és felmérései nyomán ez idő tájt vált ismertté a kultúra magaslati telepeinek topográfiai rendszere,

8 s ilyenformán már ekkor megteremtődtek egy monografikus feldolgozás objektív lehetőségei, de ennek körvonalai csak Bóna István 1958-ban írt — közöletlen — összefoglaló munkájában találhatók meg.

9 Máig is ez tekinthető az egyetlen olyan értékelésnek, amely az addig ismert forrásanyag egészének analízisén keresztül ad képet a vatyai kultúráról. A munkának csak a vázlata jelent meg nyomtatásban,

10 s így a szerző időtálló vagy ma már túlhaladott megállapításai legjobb esetben is csak azon kutatóknak jelentenektámpontot, akik a teljes — nagyrészt közöletlen— forrásanyagot ismerik. Mint „kulturális háttér" újra meg újra előtérbe került a kultúra a koszideri típusú kincsleletek keltezése körül kialakult vitában.

1

1 Magaslati (erődített) telepeinek 1958-ban megkezdett tervszerű kutatása, ha lassú ütemben is, számos fontos támpontot szolgáltatott a településtörténet és a belső kronológia jobb megismeréséhez. A teljes új forrásanyag közreadása csak a következő években várható, viszont a feltárások leglényegesebb eredményeit rögzítő előzetes beszámolók folyamatosan megjelennek.

1

2 Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért, ha csupán a II. világháború utáni szakirodalmat tekintjük, a vatyai kultúra eredetét, kronológiai helyét és belső, felosztását illetően több, sokszor egymásnak ellentmondó vélemény áll egymás mellett. Az eredet és az etnikai összetétel vizsgálatánál Bóna István és Bándi Gábor eltérő eredményre jutott, bár a vitapontot csak a kisapostagi kultúra önálló létének elismerése vagy tagadása jelenti.

1

3 A kutatók közül néhányan két,

14 mások három szakaszra tagolják a kultúra életét,

1

5 de egyénenként mindenki más és más érv alapján, eltérő módon húzza meg a kronológiai határvonalakat. ^ о 1 J 7 Mozso/ics A., Acta Arch. Hung. 3(1952) 63—64; — A jelentős mennyiségű forrásanyagból eddig mindössze néhány tárgy részletes publikációja történt meg: Bóna I., Arch. Ért. 86(1959) 53., 56.; Makkay ]., Acta Arch. Hung. 23(1971) 19—28.; Kovács Г., FA 23(1972) 16—17. 8 Nováki Gy„ Arch. Ért. 79(1952) 3—19. 9 Bóna I., A középső bronzkor Magyarországon és a Közép-Duna-medencében. Kézirat. (Bp. 1958) 1

0 Ua., Annales Univ. Bp. Sect. Hist. 3(1961) 7—.; Ua., A korai és középső bronzkor története Magyarországon és a Kárpát-medencében. DissArch 2. (Bp. 1960) 54—55. 1

1 Mozso/ics A., Acta Arch. Hung. 8(1958) 131—135., 140.; Ua., Bronzfunde des Karpatenbeckens. (Bp. 1967) 119., 124—126.; Bóna I., Acta Arch. Hung. 9(1958) 226.; Kőszegi F., Rákospalotai Múzeum Évkönyve 1(1964) 20—29.; Kovács T., Arch. Ért. 95(1969) 209.; Ua., Acta AntArch 10(1966) 66—68.; Trogmayer O., MFMÉ 1966—67. 27—28.; Kemenczei T., Arch. Ért. 94(1968) 162—164. 1

2 Bándi G., Alba Regia 1(1960) 149—153. — Sárbogárd—Cifrabolondvár.; Kovács Г., Alba Regia 2—3 (1963) 131—136. — Aba-Belsőbáránd — Bolondvár.; Ua., Arch. Ért. 96(1969) 161—169. — Százhalombatta-Téglagyár.; F. Petres É. — Bándi G., Arch. Ért. 96(1969) 170— 177. — Lovasberény-Mihályvár. 1

3 Bóna I., A korai és középső . . . 53—55.; Bándi G., Alba Regia 6—7(1965—66) 19—25. 1

4 Vö. Mozso/ics A., Kisapostag . . . 36—. 1

5 Bóna /., Annales . . . i. h. 20—21. közötti kronológiai tábla.; F. Petres É.—Bándi G., i. m. 175., 22. j.