Folia archeologica 25.

T. Dobosi Viola: Adatok a Bodrog-völgy őskőkorához

TARCAL CITROMBÁNYA 25 pengetöredék, szarukő, 15x7 mm, 7 db megmunkálatlan szilánk. Tokaj, rétegezett lösz, a legfelső fosszilis talajréteg fölött (Pécsi Márton gyűjtése 1964): 2 db megmunkálatlan kvarc és kalcedon szilánk. Tarcai-Téglagyár. Jánossy Dénes paleontológiái ásatásán obszidián vakarát, gyalut és pengét talált (7. ábra 5). Tarcal, Állomás melletti kőbánya, löszből (1970. évi leletmentésen adták át a bánya dolgozói): mindkét élén retusált penge, égett kova, 50x16 mm, 9 db megmunkálatlan obszidián penge, 23x9, 24x6, 25x9, 27x14, 26x9, 32x7, 32x10, 32x11, 31x7 mm, kissé megmunkált obszidián penge, 34x7 mm, 3 db retusált gerincű penge — magkőperem, obszidián, 22x8, 28x5, 32x10 mm, sokszögű kis árvéső, magkő töredékén, obszidián 20x14 mm, homorú élű kaparó, alaktalan, kavicskérges szilánkon, obszidián, 40x15 mm, mindkét élén végig retusált penge töredéke, obszidián, 33x15 mm, sokszögű árvéső, kavicskérges szilánkon, obszidián, 22x20 mm, kettős árvéső— egyenes élű vakaró kombináció, obszidián, 27x21 mm, 47 db obszidián és 1 db kova szilánk, mellettük fosszilis csontok: Cervus elaphus L. Összefoglalás Előrebocsátva, hogy sem a kibontott felszín települési jelenségeit, sem a régészeti és faunisztikai leletanyag mennyiségét és minőségét nem tartom elegendőnek ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le a telep korára és az időszakos település életének jellegére vonatkozóan. A rendelkezésre álló adatok összegezése után a következőket mondhatom: tipológiailag az eszközegyüttes a keleti gravetti kultúrkörbe tartozik, eszközei zömének analógiáit megtaláljuk a közeli Bodrogkeresztúr és Arka iparában. A rendelkezésünkre álló kevés régészeti és szegényes faunisztikai, botanikai adatok alapján a lelőhely kora Würm

3-ra tehető, valószínűleg a Ságvár—Madaras— Arka telepekkel jelentkező keleti gravetti hullám átmeneti tanyája,

7 mely rokon vonásokat mutat a jóval idősebb bodrogkeresztúri iparral. A környéken szórványosan előkerült eszközöket szintén ide sorolhatjuk. A telepnyomok sűrűségéből ítélve a Bodrog-völgy déli szakasza, a Tokajhegy környéke az őskőkor végén központi terület lehetett. A kedvező biotop, a jó minőségű nyersanyag vonzotta a felsőpaleolit embert, s a kiemelkedő dombhátakon mindenhol számíthatunk újabb lelőhelyek előkerülésére. 7 Gábori M., Arch. Ért. 81(1954) 101.; Va., Arch. Ért. 86(1959) 3—19.; Gábori—Csánk V., Arch. Ért. 87(1960) 125—129.; Gábori M., A késői paleolitikum Magyarországon. Rég. Tan. 3. (Bp. 1964) 39—51.; Vértes L., Az őskőkor . . . 347—375.; Dobosi V., Arch. Ért. 94(1967) 184—193.; Gábori M., Acta Arch. Hung. 21(1969) 161—162.; Gey h, M. A.—

Schweitzer F.— Vértes L.—

Vogel, J. С., i. m. 5—19.; Gábori—Csánk V., Acta Arch. Hung. 22(1970) 4—10.