Folia archeologica 25.
T. Dobosi Viola: Adatok a Bodrog-völgy őskőkorához
TARCAL CITROMBÁNYA 19 hiányzó nagyméretű, magas, ívelt élű kaparok inkább a szintén nem nagy távolságra levő Arka-iparhoz 5 kapcsolják Tarcalt, ugyanúgy a limnokvarcit dominanciája a nyersanyagok között. Az arkai kapcsolatokra utalhat esetleg a homokkő retusáló is. Statisztikai összehasonlításra az előkerült leletek mennyisége közötti különbség miatt nincs mód. Technológiai megfigyelések Az „A" szelvény III. szilánkhalmában volt a gigantolit kettős vakaró, s körötte ugyanabból a nyersanyagból szilánkok. A lelőhely feltárt területén máshol nem került elő ebből a nyersanyagból szilánk vagy eszköz: az egyetlen nagy kavicsból elkészítették az eszközt, s a szilánkok ott maradtak egy csomóban. A szilánkok összeillesztésével sikerült az eszköz előállításának utolsó fázisait rekonstruálni. 8. ábra: Az intakt kavics méretét a rajzos rekonstrukción szaggatott vonallal, a leválasztott szilánkok helyét pontokkal jelöltük. Az eszköz bal oldaláról lepattintgatott szilánkokat nem találtuk, az eszköznek ez az oldala akkor, amikortól a munkafolyamat rekonstruálható, majdnem teljesen kész volt, csak néhány alakító ütést mértek a már kavicskéregtől megfosztott, kinagyolt munkaélre. A rekonstruálható első lépés az „a" szilánk lepattintása volt. A durva, vaskos, még kavicskérges darabot a hátoldalról, durva ütővel —ütőkővel — többszöri kísérlet után sikerült leválasztani. A kísérleteknél keletkezett sérülések jól látszanak a szilánkon. Az eredményes ütés olyan nagy erejű volt, hogy az eszközön az alaptól indulva, a hossztengely feléig hajszálrepedés fut. 9. ábra: Az eszköz gerincéről ütötték le az utóbb több darabra tört széles, nagy szilánkot egy, balról, már a munkáéi kialakításakor kavicskéregtől megszabadított felületre mért ütéssel. A lepattintás után eltört szilánkokból hiányoznak kisebb darabok. A szilánk felszínén látható negatívokról következtethetünk a gerinc végleges kialakításának előkészítésére: több apró szilánk leütögetésével formálták ki az alkalmas szilánkot, melynek egy ütéssel történt leválasztásával kialakult az eszköz végleges gerince. 10. ábra: A „c" és „d" szilánkok leütésével kialakult az eszköz majdnem szimmetrikus alapja, a kis lapos, hajlott „e" szilánkot pedig az oldallapok egyenletes ívének kialakítása érdekében kellett leszedni. A „d" szilánk leválasztásához előkészítették 5 Arka-Herzsaréten Vértes László tárta fel az egyik leggazdagabb gravetti telep több részletét. Nagy mennyiségű tipikus eszközt, pengét, szilánkot, gyártási hulladékot ásott ki és gyűjtött, szegényes faunisztikai anyag kíséretében, két nem hangsúlyos szintből. Az eszközök típusainak, nyersanyagának, méreteinek szembetűnő kettőssége alapján, statisztikai számításokkal is alátámasztva, Vértes bebizonyította, hogy a környéken nagy mennyiségben rendelkezésre álló új nyersanyag, a limnokvarcit, új eszközelőállítási technológiát eredményez. Bár a leletegyüttes egészében beleillik a keleti gravetti kultúrkörbe, sajátosságai indokolják, hogy ezen belül az „Árka-ipar" elnevezést javasolja Vértes. Abszolút kronológiai adatok a két rétegre: 13 230 + 85 és 17 000±350. Vértes L., Acta Arch. Hung. 14(1962) 143—157.; (7a., Das Jungpaläolithikum von Arka in Nord-Ungarn. Quartär 15—16(1964—65) 79—132.; Ua., Az őskőkor és átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Régészeti Kézikönyv I. (Bp. 1965) 197—199. 2*
