Folia archeologica 25.
Tóth Endre: Korabizánci kőfaragvány Felsődörgicséről
174 TÓTH ENDRE Nyilvánvaló azonban, hogy a dunántúli későantik jellegű kőfaragványokat nem kell okvetlenül 400-as (vagy néhány évtizeddel későbbi) terminus ante quem-mel keltezni, hanem bizonyára számos későantik jellegű kőemléket lehet összegyűjteni Pannóniában, melyeknek készítési ideje már a római államiság pannóniai megszűnése utáni időre esik, 3 2 és ezekből a keltezésekből a történeti következtetéseket is le kell vonnunk. 3 3 A felsődörgicsei kőfaragvány készítőjét, készíttetőit és használót a későrómai kultúrával rendelkező, az egykori birodalom keretébe tartozó népességben kell keresnünk. Ezt a kőemléket tehát a tartomány későantik maradéklakossága hagyatékának tarthatjuk, azzal a megjegyzéssel, hogy a dombormű szorosabb észak-itáliai összeköttetést is megenged feltételezni. Kérdés, hogy a domborművet eredetileg is Felsődörgicse körzetében használták-e. Sem Dörgicsén, sem a környéken nem ismerünk ókeresztény bazilikát. Noha a faluban feltárt kettőstemplom északi kápolnája lehetségesen római eredetű, azonban a keltezésére pontosabb adatok nem állnak rendelkezésre. így nem állítható biztonsággal, hogy a dombormű eredeti felhasználása ott történt-e. Figyelembe kell venni egy esetleges elhurcolás lehetőségét is. Ebből a szempontból Kékkút jöhet számításba, ahol ismerünk egy ókeresztény kultuszépületet 3 4 (Kékkút kb. 20 km-re fekszik Dörgicsétől). Azonban a kékkúti kultuszépület esetében sincsen adatunk annak VI. századi funkcionálásáról. Függetlenül az elhurcolás lehetőségétől, a felsődörgicsei kettőstemplom is figyelmet érdemel. Felsődörgicsén feltártak egy, a Dunántúlon rendkívül ritka alaprajzú 3 5 kettőstemplomot. 3 0 Ennek északi, kisebbméretű, négyszögszentélyes temploma a korábbi, melynek szentélyét egy későbbi időszakban a meglevő falak kifaragásával ill. ráfalazásával ívesre alakították át, majd eléje egy nagyobbméretű, négyzetes helyiséget építettek. Még későbben, feltehetőleg már a XIII. század első felében, a templomhoz, tőle délre, egy, a már fennálló épülettel egyenlő hosszú, egyenes záródású, kettős diadalívű templomot emeltek. 3 7 Az épület pontos liturgikus rendeltetése, ebben a kettős formában (amennyiben egyáltalában mindkét templom egyidőben funkcionált) nem tisztázott. Szempontunkból lényeges, hogy a korábbi, 3 2 A Dunántúlon a IV. sz.-ra is alig néhány kőemléket kelteztek eddig — az ókeresztény feliratok kivételével; különösen az építészeti tagozatok szinte teljes hiánya a feltűnő; ennek oka azonban a kutatás hiányosságában keresendő. 3 3 Alapvető kérdés e tekintetben, hogy a későantik-korabizánci jellegű kőfaragványokat kik készítették, ill. ezek a kőemlékek mennyiben bizonyítják a későantik lakosság továbbélését. Vö. MócsyA., Pannónia. PWRE Suppl. IX. (Stuttgart 1946) 776. — Kétségtelen, hogy a IV. sz. legvégétől és az V. sz.-ban a Duna-vidékén élő germán törzseknél számolnunk kell a kereszténység meglétével, noha a dunántúli gótok kereszténységéről még semmi biztosat sem tudunk. Ezért a IV. sz.-i keresztény kultuszhelyek továbbélését, az V. sz-i kőfaragás emlékeinek készítőit és használóit részletesebb bizonyítás nélkül éppúgy nem lehet a Dunántúl területén élő keresztény gótokkal kapcsolatba hozni, mint a továbbélő lakossággal. 3 4 Nagy L., Pannónia Sacra. SzIE I. (Bp. 1938) 119—.; В. Thomas, E., Römische Villen in Pannonién. (Bp. 1964) 52—, A kultusz-rendeltetés ellen: Sági К., VMMK 11(1972) 121—, 3 5 A Dunántúlon csak egy templom esetében (Meszlen, Vas m.) lehetne következtetni hasonló kettőstemplomra, azonban az 1698-as canonica visitatio alapján (Szombathely, Püspöki Levéltár, Kazó István visitatiója) ikerszentélyre kell gondolnunk. 3l i Eri I. — G, Kramer M. — S^entléleky T., i. m. 96—.; A templomhoz 1. még: Ko%ák K., A románkori egyeneszáródás hazai kialakulásáról. Magyar műemlékvédelem 1961—62. (Bp. 1966) 124. 3 7 Éri I. — G. Kramer M. — S^entlélehy T., i. m. 102.
