Folia archeologica 25.

Tóth Endre: Korabizánci kőfaragvány Felsődörgicséről

170 TÓTH ENDRE felületként részben fedve volt. Végeredményben egy „pyrgos" típusú ambo jobb oldali tagja is lehetett. E lehetőség ellen szól azonban, hogy a ravennai ambók alapján ebben az esetben az állatalakoknak bal felé kellene nézniük. A dombormű hátoldala szintén teljesen megmunkálatlan maradt. Tehát vagy a hátoldal is teljesen fedve volt (falhoz illesztve), vagy ezen az oldalon vakolással érték el a megfelelő sima felületet. A szentélykorlát ellen szólna viszonylagos nagy magassága: 125 cm magas volt (a lábazati résszel együtt), azonban megemelt szentély esetében korlátnak is elképzelhető. A szentélykorlát mellett szólna az a tény, hogy a felsődörgicsei faragványon mind a szelíd, mind a vadállatok megfigyelhetők. A ravennai ambókon csak szelíd állatokat ábrázoltak, míg a szentélyzáró-rács díszítésének szimbolikájához a szelíd és vadállatok együttes ábrázolása kapcsolódott.

2

1 Miután azonban jelenleg még alig van valamilyen fogalmunk Pannónia V—VI. századi kereszténységéről, sem nem állítható, sem nem tagadható, hogy a felsődörgicsei kőemlékhez tartozó templomot használó lakosság, vagy a dombormű készítője a szimbólumrendszert és tartalmát pontosan ismerte és alkalmazta. A fennmaradt töredék alapján tehát nem tudom a faragvány rendeltetését (ambo, szentélyrekesztő-töredék, vagy egyéb díszítőelem) kétséget kizáróan eldönteni. A ravennai és hispániai emlékek alapján a felsődörgicsei domborműnek tágabb keltezése biztonsággal megadható: a faragványt nem lehet az 550-es évek elé keltezni.

2

2 Azonban a VII. század első évtizedei után sem készíthették, miután az ábrázolás annyira megegyezik a ravennai faragványok kompozíciójával, továbbá mert a későbbi itáliai kazettás kompozíciójú, állatalakokkal díszített domborművek

2

3 más stílusúak, más megfogalmazásúak. A felsődörgicsei domborművön az állatalakok elhelyezése a kazettákban ugyanúgy átlósan történt, mint esetenként a ravennai domborműveken, szemben a hispániaiakkal. A kőlap faragási stílusa közel áll a VI. század közepétől elterjedt

2

4 lapos reliefstílushoz (platte Flachrelief). Megjegyzendő, hogy a felsődörgicsei domborművön az eredetileg szögben törő élek a kazetták esetében a későbbi felhasználás miatt erősen lekoptak. Az állatalakok körvonalai azonban eredetileg is íves hajlásúak voltak, bár kisebbméretű kopással ezek esetében is számolnunk kell. így a faragvány kompozíciója az idézett lapos reliefstílusú ravennai ambókkal áll szoros rokonságban, kofaragási stílusa pedig a valamivel korábbi (VI. század első fele

2

5) ravennai faragványok

2

6 és a lapos reliefstílusú között áll. A ravennai ambóktól a kőfaragás stílusa abban különbözik, hogy azokon az állatalakok felülete teljesen lapos, körvonalaik szögben törő élekkel vannak kifaragva, míg a felsődörgicsei domborművön ívesen hajlanak. Ezeknek a megfigyeléseknek az alapján is nehéz egyelőre a faragvány pontosabb keltezése: mind Pannóniai peremterület jellege, mind a darab egyedisége, a terület ezideig még szinte teljesen ismeretlen történeti viszonyai (lakosság-etni2

1 Vö. Schlunk, H., i. m. 247. 2

2 Ez a díszítés és megoldási forma ismereteim szerint ebben a formában először a ravennai ambókon tűnik fel. Korábbi előfordulását nem ismerem. 2

3 Belting, H., i. m. 87—88. kép.; Robault de Fleury, G., i. m. 182., 233. t. stb. 2

4 Deichmann, F. W., Ravenna, Hauptstadt des spätantiken Abendlandes. 1:1. (Wiesbaden 1969) 77—, A könyv kritikája: Demits, О., Gnomon 43(1971) 78—82.; Vö. még: Ulbert, Th., i. m. 342—, 2

5 Deichmann, F. W., Byz. Zt. 64(1971) 399. 2

0 Angiolini Martinelli, P., i. m. nr. 81—83.