Folia archeologica 24.

R. Pető Mária: A pannóniai római katonaság lószerszámozási módja

62 R. PETŐ MÁRIA Zabla (frenum equestre). A római foglalást megelőző időkben már létrejöttek azok a zablatípusok, amelyek a pannóniai leletanyagban előfordulnak. A korábbi pálcás zabiákat a Hallstatt korban felváltotta a karikás zabla, majd a La Tène korban teljesen ez utóbbi vált uralkodóvá.

1

2 G. Lafaye szerint

1

3 az antik zab Iák két típusra mennek vissza: 1. egyetlen darabból álló rúddal ellátott zabla; 2. két, megtört, csuklósan kapcsolódó rúdú zabla. Az egyszerű karikás zabla mellett a római korban megjelenik a feszítőzabla is, de a pannóniai leletanyagban többnyire a csuklós csikózabla típusa fordul elő. Lelőhelyük szerint elsősorban a katonaság állomáshelyei, a kocsi- és lótemetkezések helyei jönnek számításba. A római korra a csikózabla alakja olyan kifejlődést ért el, amely napjainkig sem változott. Éppen ezért okoz nehézségeket a hazai szórvány zablaleletek datálása. A rómaiaknál a zabla a lószerszám szorosan vett tartozéka volt, ezt igazolja Diocletianus edictumának kétféle elnevezése: frenum equestre (lókantár) frenum equestre, cum salibario instructum. H. Blümner az Edictum Diocletiani jegyzeteiben

1

4 a cum salibario kifejezést zabiának fordítja, elképzelhető ez, hiszen a szó a saliva (nyál)-ból származik, tehát salibarium („nyáladzó") lehet a zabla neve is. A szó ezenkívül más helyen nem maradt ránk. Legszebb hazai zablaleletünk a fenékpusztai ásatásokból származó, IV-V. századi leletanyag a csuklós csikózabla típusát mutatja.

1

3 Patkó (solea ferrea) O. Keller szerint a görögök és a rómaiak nem ismerték a patkót.

1

6 Ez az állítás könnyen cáfolható, hiszen latin neve: solea ferrea fennmaradt, első említése Catullus egyik költeményében található.

1

7 A tárgy a régészeti emlékanyagban is fellelhető, viszont nehézségeket okoz a kutatásban, hogy legtöbbször alig lehet megkülönböztetni a középkori patkótól. Ennek ellenére mégsem zárhatjuk ki vizsgálódásaink köréből azt a sok, római lelőhelyről előkerült patkót. Kétségtelenül ismerniök és használniuk kellett a rómaiaknak Pannóniában, hiszen ezzel védték a ló patáját a kopástól, aminek veszélye az itteni kövezett utakon fokozott mértékben fennállott. Feltűnően sok a patkólelet a katonai táborokból, így különösen Carnuntumból és Brigetioból, de megtaláljuk a polgári településeken: Tácott (Gorsium), Örvényesen és a Dráva-Száva közén is. Ezek a darabok nagyjából egy tipust, papucs-patkó típusát képviselik, de előfordulnak ún. sarkos patkók is. Tudjuk, hogy a mai időkben szokás a hibás patát megfelelő patkóval javítani. Schandl József munkájában 14 féle patkófajtát sorol fel,

1

8 amelyek között 1

2 Menger, E., Trense. Eberts Reallexikon. XIII. (Berlin 1929) 424-430. 1

3 Lafaye, G., Frenum. in Daremberg-Saglio, Diet. II. 2. (Paris 1892) 1334-1341. 1

4 Bliimmer, H., Der Maximaltarif des Diocletian. (Berlin 1958) X. 2. 1

5 Kuzjins^ky В., A Balaton környékének archeológiája. (Bp. 1920) 65. 1

6 Keller, O., Die antike Tierwelt. I. (Leipzig 1909) 238. 1

7 Catull. 17/26. 1

8 Schandl ]., Lótenyésztés. (Bp. 1959) 198.