Folia archeologica 24.

R. Pető Mária: A pannóniai római katonaság lószerszámozási módja

60 R. PETŐ MÁRIA 2. ábra módhoz hasonló ennek a lónak a szerszámzata is, kiegészítve a szügyelőn levő félholdak (

lunula) csüngő díszként való alkalmazásával. Az egyes lószerszámrészek alaposabb vizsgálatához felhasználhatjuk az ország múzeumaiban található leleteket és a korabeli szerzők leírásait. Ennek alapján mód nyílik arra, hogy a hátasló szerszámzatát képező tárgyak: nyereg, zabla, patkó, sarkantyú, csengő, kantárzat és díszveretek leírását elvégezhessük. Nyereg (sella equestris).

1

0 A lovasemlékeken megjelenő típusok igen szemléletesen mutatják a fejlődést a korai időkben elterjedt lótakarótól (ephyppium) a már végleges formájában kialakult katonai lovaglónyeregig (sella equestris vagy scordicus militaris), melynek egyik szép példája a már említett Lentinus kövén található (1. ábra). A bőrből készült nyerget hosszabb, vagy rövidebb posztóval letakarták és szügyelővel, farhámmal, hevederrel erősítették az állat testére. A nyeregkápát és a szíjazatot díszes, áttört mívű falerákkal díszítették. Sírból előkerült egyik legfontosabb emlékünk a Brigetioból származó két hátasló lelete, ennek alapján rekonstruálta Barkóczi László a II. századi katonai nyeregformát,

1

1 amely megegyezik az ábrázolások sella equestrisével. 1

0 A kérdés összefoglalása: Pető M., Magy. Mezőgazd. Múz. Közi. 1965/66. 73-80. 1

1 Barkóczi L., Arch. Ért. 1946-48. 176-182.