Folia archeologica 24.

R. Pető Mária: A pannóniai római katonaság lószerszámozási módja

A PANNÓNIAI RÓMAI KATONASÁG LÓSZERSZÁMOZÁSI MÓDJA R.PETŐ MÁRIA Az időszámításunk kezdetétől római fennhatóság alá került dunántúli országrész négy évszázadon keresztül jelentős szerepet töltött be a világbirodalom életében. Elsősorban mint katonai jellegű tartomány játszott nélkülözhetetlen szerepet, előretolt bástyaként fogta fel a Duna vonalán be-betörő barbárok támadásait, védve Itáliát és a fővárost. Pannóniai védelmi jellege miatt nagyszámú katonaság állomáshelye volt, éppen ezért a polgári lakosság termékeinek felvevő piaca is főleg a hadsereg lehetett. Pannónia katonai ereje a politikai helyzet szerint hol gyengült, hol erősödött, de mindvégig az egyik legjobban megerősített provincia maradt. A limes mentén tartózkodó katonaság lélekszáma az egyes évszázadokban változott, megközelítő becsléssel az alábbiak szerint alakult:

1 I. század 41 000 fő II. század 41 000 fő III. század 27 500 fő (az adatok csekély száma miatt kevéssé valószínű eredmény!) IV. század 61 300 fő. A római hadsereg törzsállományát a gyalogos légiók tették ki, nálunk 3 vagy 4 légió állomásozott, emellett jelentős szerepet kaptak a különböző segédcsapatok, így Pannónia életében - többek között-a lovas különítmények, az alak és cohors equitaták. A köztársaság korában kialakult hadrend a IV. sz.-i hadsereg-reformmal megváltozott, gyorsan mozgó, kis lélekszámú lovas alakulatokat szerveztek, ezeknek nem volt állandó állomáshelyük, és az éppen veszélyeztetett pontokra vezényelték őket.

2 E tény magyarázza a katonaság létszámának feltűnő megnövekedését a IV. században, éppen ezért nem kell azt a következtetést levonnunk, hogy a Duna vonalán állandóan ekkora hadsereg állomásozott, hanem arról van szó, hogy az állandó harcok miatt egymás után erősítéseket küldtek a veszélyeztetett helyekre. Pannónia határaival szemközt élő néptörzsek ellen e korai időkben az 5001000-es létszámú lovaskülönítmények harcbavetése volt a legcélszerűbb, ugyanis ezek a segédcsapatok jobban tudtak alkalmazkodni a pillanatnyi helyzethez, mint 1 Pető M., AnTan 15(1968) 252-256. 2 Vdrady L., Későrómai hadügyek és társadalmi alapjaik. (Bp. 1961) 48-75.