Folia archeologica 24.
Dienes István: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről
204 DIENES ISTVÁN - noha párját nem szolgáltatták be -, hogy két ilyen darabnak kellett lennie. A tarsoly alsó középső részéhez meredekebb íve miatt semmiképp nem illeszthető oda, párja nélkül tehát elképzelhetetlen az elhelyezése. Ily módon az is bizonyossá válik, hogy a két kis négyzetes veret csak a tarsoly felső mezejében kaphatott helyet. A felső négyzetes veretek megfelelőiként itt alulra tehát nem - a megszokott módon - azonos párjuk került, hanem az alsó nagyobb teret kihasználva hangsúlyosabb, és nemcsak méretében, hanem mintázatában is megkapóbb, a középső veret gazdag rajzával azonos értékű, hivalkodó díszítmény. A két alsó szegélyveret elhelyezésével bontakozik ki az egész felületi díszítmény gondosan megszerkesztett rendje: a középpont domború nagy ékköve körül a négy kisebb ékkő átlós tengelyben helyezkedik el. A további két apró töredék elhelyezéséhez ritka szerencsés segítséget nyújtottak lezárt oldalaik. Az egyik töredék teteje egyenesen záródik, rövidebb széle pedig olyan szögben hajlik, amely a tarsoly oldalának enyhe ívét követi. Alsó, ugyancsak lezárt széle lendületes palmettalevél lel szegélyezett, s a hozzá kapcsolódó következő palmettalevél indulása a veret folytatásának ívét is megadja. A tarsoly eszmei alakjára illesztve helye a felső sarokban magától kirajzolódik. Legtöbb fejtörést a másik töredék okozott, amelyről kezdetben számunkra csak annyi volt bizonyos, hogy a felső szegélyveret közepén levő ékkőfoglalat egyik oldalát képezi. Alsó lezárt szélének egyik részlete is sérült, ami az első megfigyelésnél megzavart bennünket. A felső szegélyveret nagyon töredékesen megmaradt mintázatának újraszerkesztése is tévútra vezetett, mivel a veret alsó szélén folyamatosan összekapcsolódó palmetták sorát tételeztük fel. így az első rekonstrukciós rajzon 7 3 e középső darabka nem valódi helyén szerepel, hanem megfordítva, az ellentétes oldal felső szegélyén. További tanulmányozás után helyét ma már véglegesen ki tudjuk jelölni, hiszen alsó szegélye az apró horzsolás ellenére kétségtelenül lezárt, így csakis a tarsoly mezejének belső oldalán helyezhető el, és nem a perem egyenes felső szegélyén. Ha figyelembe vesszük, hogy a töredékből következően a szegélyveret középső mintaeleme a kis négyzetes veretek mintázatával azonos, s a felső peremet - az oldalsó töredék tanúsága szerint, a többi verethez hasonlóan - kis kerek levélkék sorának kell lezárnia, a veret alakját és mintakincsnek fő részeit meglehetős pontossággal újjá lehet alkotni. A belső oldal közepén a csúcsból induló nagyívű palmetta azt is elárulja, hogy a tarsoly tetejét átfogó veret alul merészen tagolt lehetett: ugyanis a saroktöredék alsó szegélyén induló palmetta, valamint a középről kettéágazó palmettalevél hajlási szöge nem olyan, hogy azok végeikkel egymásba hurkolódhattak volna. Érintkező részükön csakis ellentétesen ívelődve, háttal feküdhettek egymáshoz, s így - mint rekonstrukciónk szemlélteti - a felső szegélyveretet alul éppen olyan módon alakított széttárulkozó palmettacsokor zárta le, akár a nagy középső veret oldalait, vagy az alsó szegélyveretek belső szélét. A felső szegélyveret helyes arányainak megszerkesztésével helyreállt az egész fedőlap díszítményeinek egyensúlya: a felső veret középső kiszélesedő része a két kis négyzetes dísz között mélyen benyúlik a középponti díszítmény felé, éppoly arányosan betöltve a szabad felületet, miként azt a többi veretnél láthatjuk. - A felső szegély veret központi díszítményének megszerkesztése egyben azt is igazolja, hogy a két kis négyzetes veretet valóban csúcsára állítva 7 3 Vö. 42. j.
