Folia archeologica 24.

Dienes István: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről

HONFOGLALÁS KORI TARSOLY 199 10. ábra kájából ismerünk azonban olyan vereteket is, amelyeknek felületét hármas köröcskékből szétfutó indák bontják fel és kis virágkelyhek töltik ki. Ilyenek a permi területről származó redikori kincslelet övveretei, valamint ezeknek Etelköz területén, a Kiev környéki Jelisavetgrad körzetében fellelt hasonmásai."

7 László Gyula szívességéből a kievi múzeum indás-virágos stílusú vereteinek ezúttal egy teljesebb sorozatát közölhetem (7-8. ábra). A farkasréti karcsúbb veretekhez hasonló áttört szívalakú veretek, illetve ezeknek felső végükön nyitott, félhold alakúan kikanyarított változatai is a szovjetföldi anyagban gyakoribbak, mint nálunk."

8 Úgy tűnik tehát, hogy a farkasréti övkészletnél mind a veretek formája, mind díszítményük elemei inkább még az előző szállásterület ötvöshagyományaira utalnak, ezért is válik ki a számtalan, eltérő voltában is hasonló, azonos minták változatait ismétlő honfoglalás kori övkészlet közül. Azt kell feltételeznünk, hogy az erősen kopott, láthatóan hosszú időn át hordott öv tulajdonosa honfoglalóink első nemzedékéhez tartozott, akárcsak a szeredi hasonmás öv viselője, aki közösségének egymást követő vezetői közül elsőként irányíthatta övéi sorsát. Az öv méltóság- és rangjelző szerepének kialakulását a pusztai népeknél már László Gyula meggyőzően összegezte."

(

J E kérdéshez legutóbb U. Kőhalmi Katalin fűzött értékes gondolatokat, a tárgytörténet bevonásával három eredetileg " Uo. 41. és 46. t. 6-7., 47. t. 11-13. L. pl. Uo. 50. t.; Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. AH 21 (Bp. 1937) XVII. t. 2. B!

l László Gy., Études . . . 158-185, különösen 182-183.