Folia archeologica 24.
Dienes István: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről
196 DIENES ISTVÁN egyedinek tekinthető, bronzból való díszes kápaperem burkolat (15/53). Az 1953. évi szórványleletek között egy töredékes szügyelődísz is van. A kengyelek egyrésze is díszesebb a szokásosnál (15/53, 1957. évi szórványok). A lószerszám tartozékának tekinthető, ismeretlen rendeltetésű, többszörösen csavart huzal (15/53) párhuzamai is csak rangos temetőkből ismertek. 5 7 7. Számos sírban voltak ezüstlemez töredékek, rendeltetésük azonban nehezen dönthető el, mivel sokszor ábrájukat és a sírban való helyzetüket sem ismerjük. Egy részük bizonyára a ruha vagy a lószerszám dísze volt, de akadnak közöttük karra-lábra való ezüstpántok töredékei is (14/53). Itt-ott fejkörüli helyzetük alapján arra is gondolhatunk, hogy a jellegzetes szemfedő 5 1* tartozékai voltak (3/52, 13/53?). Egy esetben (15/53) a szemfedő maradványainak vélhető lemezkék aranyból voltak. - A fentiek alapján úgy véljük, joggal vethetjük össze a szeredi honfoglaló magyar közösséget rangban a kenézlői 5 9 temetőinkben fellelt családokkal, s ez az összehasonlítás korántsem ötletszerű, hiszen mindkét helyen a fontos átkelőhely és a révhez vezető utak ellenőrzésében szolgálatuk és a vele járó társadalmi helyzetük azonos lehetett. Előkelő voltukra utal az a tény is, hogy sírjaik között háziszolgáik is fellelhetők. A temető megmentett részében 5 sír volt melléklet nélküli, ebből azonban egy kirablott lovassír (18/53), egy másik pedig teljesen szétdúlt sír (4/53) volt, három sír (11/53, 12/53, 17/53) esetében azonban joggal gyanakodhatunk szolga voltukra. Annál is inkább, mivel csoportjukból az egyik (12/53) dél-északi irányítású volt, s a váz jobboldalán zsugorítva feküdt, más gazdag temetők szolgasírjaihoz 6 0 hasonlóan. A sírok számbavételéből az is kiderült, hogy a temető valóban erősen megcsonkult, hiszen a mellékletekből is meghatározható férfisírokhoz képest aránytalanul kevés a női és gyermeksírok száma. Ebből arra gyanakodhatunk, hogy a nőket külön oldalra temették és a homokbányászásnál a temetőnek ez a déli, az úthoz közelebb eső szárnya semmisült meg. Mindezt eldönthetné, ha a szeredi temető térképe hozzáférhetővé válna. A farkasréti övveret készlet hasonmása 6 1 az 1957-ben homokfejtésnek áldozatul esett sírból került elő. Bár mellékletei nyilvánvalóan hiányosan jutottak a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézetének gyűjteményébe, mégis a síregyüttes e rangos temetőn belül is kiemelkedik, hiszen nem csupán csontos íja, mutatós fegyveröve, oldalpálcás zabiája volt, de szablya a temető megmentett szakaszában egyedül őt illette meg, és nyerge is gondosabb munka: a nyeregszárnyakra a szügyelő és farhám befűző szíjainak fúrott lyukjai köré lyukvédő vereteket szegeltek és ezüsttel tausírozott kengyelek tartoztak hczzá. A 14/53 és 15/53. sz. sírban nyugvó férfiakhoz hasonlóan a közösség vezetője lehetett e férfi is, bizonyára egymást váltották a méltóságban a X. század egymást követő nemzedékei során. A sírból származó, hiányosan megmentett övveret készlet 9 zömökebb (9. ábra 1-7, 9-10) és 15 karcsúbb veretből (9. ábra 8, 11-24), valamint az együtteshez tartozó csatból ( 10. ábra 1 ) áll. A nem túlságosan jó minőségű fénykép ( 10. ábra 2-3) alapján is teljes biztonsággal megállapítható, hogy az övveretek a farkasrétiekkel oly tökéletesen egyeznek, hogy feltehetően azonos öntőmintában készültek. A kötet rajzos táblája e tekintetben megtévesztő, a veretek csúcsából visszahajló indák íveit szögletessé torzítja és a csúcsot kitöltő finom hármas levélkét csupán 5 7 Vö. Dienes I., Acta Arch.Hung. 7 (1956) LXX. t. 37.; Ua., Arch.Ert. 84 (1957) 27., h-jelű sír, 37.; 1. még Arbman, H., Birka I. Die Gräber. (Uppsala 1940) 279. t. 10. 5 8 Dienes I., Arch.Ert. 90 (1963) 108-112. 5 9 A kenézlői közösségek feladatáról 1. Ua., ActaArch. Hung. 21 (1969) 415.; Ua., MTAK II. 19 (1970) 120-121; Ua., A honfoglaló magyarok. 25. 6 0 Ua., Él Tud 24 (1969) 613, 1557.; Ua., A honfoglaló magyarok. 16. 6 1 Tocik, A., i. m. 49. és XL. t. 14., XLI. t. 1-24., LVIII. t. 40-41., LX. t. 1.
