Folia archeologica 24.

Dienes István: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről

192 DIENES ISTVÁN Л szokatlan mintakincsü övveretsor és párhuzamai A farkasréti leletek között beszolgáltatott övveret készlet erősen hiányos, az eredetileg átadott 11 szélesebb (2. ábra 1-11), valamint 17 keskenyebb veret (2. ábra 12-28) csak töredéke az övveretsornak, hiszen az ilyen jellegű övek teljes készlete negyvennél is több veretből áll (pl. Bashalom és Jánosszállás 21:20;

4

5 Nagykőrös 23:23).

4

6 Nem szolgáltatták be az öv csatját, de lehetséges, hogy az nem is volt az együttesben, hiszen tudjuk, hogy nem egy helyütt - a visszajáró halottól való félelem miatt - megcsonkított övet helyeztek a sírba.

1

7 Az azonos mintázatú, két alakváltozatban készült övveretek és a szíjvég hiányos voltukban is kétségtelenné teszik, hogy a jól ismert hosszú, lefüggő végű, belső kapcsolású fegyverövet díszítették a szokásos megoszlásban: a szélesebb veretek a derekat körülfogó részre, a keskenyebbek az öv lefüggő végére illettek. A csípő tájára kerülő szélesebb veretek áttörésébe keskeny, hasított szíjacskát is fűzhettek. Az öv maga tehát nem tér el a tárgy szokásos szerkezetétől, ami mégis különössé teszi, az a veretek mintakincse: az „indás-virágos" díszítőstílus. Az általános palmettás minták helyett e veretek felületét széthajló indák töltik ki, végükön kerek szirmú virágkelyhet hordozva. Hazai anyagunkban sokáig egyedülállónak látszottak, csak nemrég tette közzé hasonmásaikat Anton Tocik az ÉszaknyugatFelvidék honfoglalás kori anyagát összegező, nagy hiányt pótló, igen hasznos munkájában.

4

8 A kötet a Vág jobb partján fekvő Szered (Sered') határából, e fontos folyómenti átkelőhelyről több magyar temetőt

4

0 is ismertet, számunkra itt most különösen az egymás közelében fekvő I. és II. számú temető nyújt tanulságokat. A két temető Szeredtől mintegy 4 km-re délnyugatra került elő. Kismácsa (Malá Maca) közelében, a Mácsai-homokdombokon (Macianske vrsky). E dombvonulatot a Nyitrától Pozsony felé vezető mai út szeli ketté, az úttól északra került elő az I. jelzetű, délre pedig a II. számú temető, ugyanezen dombvonulat nyúlványán, amelyet azonban valószínűleg a Vág egy holtága választott el a dombsortól. 4

S Dienes /., Arch. Ért. 86 (1959) 149, 151, 154. 4

e Ua., Arch. Ért. 87 (1960) 180. 1

7 Ua., Arch. Ért. 86 (1959) 152. 4

S Tocik, A., i. m. - Hazai kutatásunk megkönnyítésére közlöm a kötet lelőhelyeinek olykor nehezen azonosítható magyar helyneveit, az eredeti sorrendben: Bánkeszi (Bánov), Vörösvár (Cervenik), Szentpéter (Dolny Peter), Udvarnok (Dvorníky), Udvard (Dvory nad Zitavou), Galánta (Galanta), Génye (Gena), Galgóc (Hlohovec), Hetény (Chotín), Imely (ImeP), Izsa (Iza), Komárom (Komárno), Nemeskosút (Kosúty), Ondrohó (Lipová-Ondrochov), Marcelháza (Marcelová), Madar (Mudronovo), Naszvad (Nesvady), Molnos (Nitra-Mlynárce), Érsekújvár (Nővé Zámky), Ekei (Okolicná na Ostrove), Ipolypásztó (Pastovce), Perbete (Pribeta), Perse (Prsa), Ipolyszalka (Salka), Szered (Sered'), Szakolca (Skalica), Tornóc - eredetileg Tormásra utaló Tormocs (1. erről Györffy Gy., Arch.Ért. 97 (1970) 221; uitt az Árpád-házi hercegek és magyar főemberek szállásairól a nyitrai dukátus területén 220., 9. kép) - (Trnovec nad Váhom), Bátorkeszi (Vojnice), Vezekény (Vozokany), Nemesócsa (Zemianska Olca). - A helynevek azonosítása már csak azért is tanulságos, mert nagyobb óvatosságra int az olyan elsietett megállapításokkal szemben, hogy a törzsnévi eredetű nevekkel jelölt helyek (mint pl. itt Bánkeszi és Bátorkeszi) temetőiben nincsenek lovastemetkezések. L. Moór E., Á nomád magyar törzsek X. századi szállásterületei a Kárpát-medencében. NyÉ 70. Szerk. Kázmér M.-Végh J. (Bp. 1970) 47-48. Moór ebből levont következtetései tehát a törzsnévi eredetű települések késői, királyság kori, védelmi célzatú keletkezéséről, megalapozatlanok. 4

9 Toíik, A., i. m. 40-57.