Folia archeologica 24.

Dienes István: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről

182 DIENES ISTVÁN alaki jellemzői (keresztirányú furata, alsó végén rövid nyakának indulása) az avar korhoz kötik. Az avar leleteket a továbbiakban nem tárgyalom, hiszen célom az, hogy a honfoglalás kori sír anyagát bemutassam. A. honfoglaló magyar férfi sírja A két világháború közötti időben a farkasréti magyar sír meglevő teljes anyagát lefényképeztették: külön táblán az öv és a tarsoly vereteit, majd egy másikon a lószerszám díszeit.

3

4 Az első fényképen a tarsolykészlet darabjai egy csoportban vannak ugyan, de a felvétel készíttetője láthatóan nem ismerte azok összefüggését, valódi rendeltetését: a körszelet alakú peremveretet oldalt állítva helyezte el, a szablya-függesztőfülek módján; mellette ugyancsak függőlegesre fordítva a felső szegély veretének két töredékét, mintha azok egy másik függesztőfül darabjai lennének; a kis négyzetes veretek darabkáiból a két egybeillő részt nem illesztették össze. A szép együttes rendeltetése homályban maradt, s bizonyára ezért tekintettek el közlésétől is. A leleteket ezek után László Gyula érintette, ugyancsak Budapest népvándorlás kori történetének ismertetése során, mégpedig a főváros környéki magyar leletek közül legelsőként, mint kiemelkedő leletegyüttest, amely a legrangosabb anyagot szolgáltatta.

3

5 Az összegező munka jellegéből adódott, hogy amikor új felvételt készíttetett,

3

6 válogatott az anyagból, a legépebb, legszebb darabokkal szemléltetve az együttes veretfajtáit. A finom mintázatú, aranyozott ezüstveretekről megállapítja, hogy azok a tarsolylemezek műhelyéből származnak, s közepükön éppúgy kőberakás ült, akárcsak a fehéregyházi tarsolylemezen. Történeti helyét is igyekszik kijelölni, a fejedelmi törzsből származó férfi sírjának tartja. A farkasréti veretek tarsolydísz rendeltetése csak azt követően kezdett derengeni, miután a bodrogszerdahelyi tarsolykészlet

3

7 1941 nyarán napfényre került. Amint László Gyulának feltűnt, hogy a tarsolylemezek díszítési rendszerén sokhelyütt még a veretes tarsolyok szerkezeti elemként szolgáló díszei ütnek át, egyszeriben sejteni lehetett, hogy a tarsolyok összefüggő lemezzel való borítása friss gyakorlat honfoglalóinknál, s a korábbi nézetekkel ellentétben tarsolylemezeink zöme nem Etelközben, hanem már a Kárpát-medencében készülhetett. Megkérdőjelezte az új lelet a tarsolylemezek stílusjegyek alapján feltételezett fejlődési sorának helyességét is, sőt azt is sejteni engedte, hogy az egyszerű veretes tarsolyok és a gazdag díszű tarsolylemezek között többfajta változatnak, közbeeső fokozatnak is kellett lennie. Szabó János felismerte már, hogy a farkasréti nagy négyzetes veret a bodrogszerdahelyi tarsoly bújtató körüli veretét idézi, de annak egyben továbbfejlődött változata, amely már nem a bújtatórész védelmére, hanem szerkezeti szerepét el3

4 MNM-Adattára 2488-2489. N. számú negatívok. 3

5 László Gy., Budapest a népvándorlás korában. 797-798. és CXLIV. t. 3l

i MNM-Adattára 5639. N. számú negatív. 3

7 László Gy., A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. (Kolozsvár 1943) 21., 33. j. és 28, 29., 54. j.; Ua., A honfoglaló magyar nép élete. (Bp. 1944) 361, 436., 50. kép.; Erdélyi I., JAMÉ 4-5 (1961-62) 24, 26., 12. kép a., 28. és II. t.; László Gy., A népvándorláskor művészete Magyarországon. (Bp. 1970) 65., 35. kép és 66.