Folia archeologica 24.

Dienes István: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről

178 DIENES ISTVÁN számát sem adja meg, s az ismertetést inkább csak a tárgyfajtákat bemutató rajzos táblák kísérik, amelyek alig nyújtanak fogalmat a leletegyüttesek valódi értékéről. A honfoglaló lelet még szakkörökben is kevéssé vált ismertté, noha már a fent említett közlemény hangsúlyozza, hogy az együttesből díszítése révén kiemelkedik „néhány szokatlan alakú ezüsttárgy", s a többi darabok is „ismertebb formák csinos változatai". A síregyüttes sokat forgatott, elterjedt régészeti szakmunkában nem kapott helyet: Hampel József nagy anyagközlő kötetei ekkor már elkészültek, másokat pedig később bizonyára azért nem csábított közlésre, mert épp a legmutatósabb veretek rendeltetését azidőben még tisztázni nem is lehetett. Л VII. s^á^adi avar sír Több figyelmet szenteltek az avar emlékeknek. Fettich Nándor 1926-ban mutatta be azokat az avar kori ötvösműveket, amelyeken а II. germán állatstílusban megfogalmazott, tehát fonatokká oldott állatábrázolások tűnnek fel, fogazással élénkítve. Munkájában szerepel a farkasréti avar övtartozékok közül a nagyszíjvég, az egyik hurkolókapocs és a két kisszíjvég,

4 sőt az azonos stílusban díszített csattest

5 is, amelynek a lelethez tartozása azonban addigra elfelejtődött és így ismeretlen lelőhelyűként szerepel. E darabokat Fettich mindenekelőtt mintázatuk és az ötvöseljárások szempontjából értékeli, és ennek megfelelően technikailag részletezően leírja, jó fényképeken és díszítményüket helyreállító rajzokon is bemutatja. László Gyula Budapest népvándorlás korát tárgyaló nagy tanulmányában már bővebben válogatott az anyagból, és a tárgyakat összetartozásuk rendjében, rendeltetésüknek megfelelően csoportosítja. Tábláján a bronzból öntött és aranyozott, üveg- és gránátlapocskákkal berakott övdíszeket újratisztítva közli, saját rajzai kíséretében, az eddigieknél részletezőbb mintaelemzéssel.

8 Míg Fettich munkájával lényegében már fény derült a farkasréti avar sírnak az igari leletekkel való kapcsolatára,

7 László Gyula itt a bócsai körrel való összefüggését is kiemeli. Eredményeit röviden megismétli az avar társadalomról írott könyvében, ahol a farkasréti sírt

8 egyéb fogazásos díszű emlékekkel egy csoportban tárgyalja. László Gyula közleményei nyomán tisztázódott, hogy a farkasréti avar sírban két főbb felszerelési tárgy díszei maradtak ránk: egy, a pusztai népeknél szokásos öv tartozékai (csattest, két hurkolókapocs, nagyszíjvég, két kisszíjvég és két olyan hosszúnyakú, korongos végű függesztő, amilyet Bócsán

9 és Pákapusztán

1

0 leltek), valamint az övhöz kapcsolt kard maradványai (két egyszerű függesztőcsat és a függesztőfülhöz való üvegbetétes gombok, számszerint eredetileg 8 db). A kard4 Fettich N., Az avarkori műipar Magyarországon. AH 1. (Bp. 1926) 12. és I. t. 4.; 16. és I. t. 16.; 16. és II. t. 19.; 1. még említésüket 20, 22, 31. 5 Uo. 14. és I. t. 11. s Lászíó Gy., Budapest a népvándorlás korában. Budapest története 1/2. (Bp. 1942) 788. és CXXXVI. t. 7 Uo. 785., 32. j. 8 Lászíó Gy., Etudes archéologiques sur l'histoire de la société des Avars. AH 34. (Bp. 1955) 273. 9 Uo. 228. és XLVII. t. 8., XLVIII. t. 8 a. 1

0 Uo. 238. és LXIX. t. 24.