Folia archeologica 24.

Fodor István: Honfoglalás kori régészetünk néhány őstörténeti vonatkozásáról

170 FODOR ISTVÁN keleti határától nem messze, a Cseljabinszki Terület Kaszkinovo nevű községe mellett VIII-IX. századi temetőt tártak fel, ahonnan a szemeket és a szájat az említett módon jelölő ezüst halotti maszk került elő.

5' E temetkezési szokás legtöbb emléke eddig a korai volgai bolgár tankejevkai temetőből ismert, ahol 15 sírban találtak az egész arcot fedő ezüst halotti maszkot. Ezeken a kámaiakhoz hasonlóan van kivágva a szemek és a száj helye (6. ábra 1 ). A maszkok alatt több esetben előkerültek a selyem arcleplek maradványai is, amelyekre a vékony ezüstlemezeket felvarrták. A 300. sz. sírban majdnem sértetlen állapotban sikerült megmenteni (6. ábra 2). A szemfedős sírok nagy része gazdag, többnyire fegyveres férfi sírja (közülük négy lovassír), csupán négy női sírt találunk köztük.

5

8 A fentiekből világosan kitűnik, hogy az ezüst szemfedő használata nagyjából egyidőben (VIII-X. század) és ugyanazon földrajzi környezetben (az Ural-Káma és az Ob folyó vidéke) figyelhető meg. Ezeken a területeken a régészeti emlékanyag sok más vonatkozásban is rokon, amit az Urálontúl és a Káma-vidék kutatói már nem egy esetben meggyőzően kimutattak.

5

9 Az is kétségtelen, hogy ez utóbbi két terület lakossága között etnikai rokonság volt: az Ob-vidéken a vogulok (manysik) és osztjákok (chantik) elődei, a Káma felső folyásának vidékén pedig a komik (zűrjének) elődei éltek. (A fentebb említett X-XV. századi rodánovói műveltség lakossága és későbbi zűrjének közti közvetlen genetikus kapcsolat bizonyítottnak látszik.

1

0 Abban sem kételkedhetünk, hogy a rodánovói műveltség a lomovátovóiból - pontosabban annak északi csoportjából - alakult ki.

6

1) E területekkel sok vonásában rokonságot mutat a szterlitamaki és a tankejevkai temető is, bár ezek etnikai meghatározása egyelőre bizonytalan. Az előbbit alán,

6

2 magyar,

6

3 ugor-török

6

4 népiségűnek tartják. (Sajnos, e temető sírjainak többségét nem régész tárta fel, hanem földmunkák alkalmával kerültek elő, ezért a temetkezési rítusról alkotott képünk meglehetősen hiányos.) A tankejevkai temető használói kétségtelenül vegyes etnikumúak voltak, s benne jelentős volt a finnugor 5

7 Közületien. A leletről E. A. Halikova dolgozatából értesültünk: Obscsij komponent . . . 119. 5

8 Gening, V. F.-Halikov, A. H., i. m. 73.; Kazakov, E. Р., О naznacsenii ... 230-239., I. t.; Ua., Pogrebalnij inventar . . . 126., XXIII. t.; Halikova, E. A., Pogrebalnij obrjad . . . 81-82., 6., 8-10. ábrák. - A tankejevkai temető leletanyagát - köztük a szemfedőket is - 1967 januárjában módomban volt tanulmányozni a Szovjet Tudományos Akadémia Kazányi Intézetében, önzetlen, baráti segítségükért A. H. Halikovnak, E. P. Kazakovnak és P. N. Sztarosztinnak tartozom köszönettel. (A 6. ábra fotói saját felvételeim.) 5

9 Arne, T. J., i. m. 89.; Csernecov, V. N., Nizsneje Priobje . . . 137. 6

0 Oborin, K. A., Nekotorie itogi i zadacsi izucsenija zseleznogo veka Verhnego i Szrednego Prikamja. VAU 1(1961) 64. 6

1 Uo.; Ua., Kamszkaja arheologicseszkaja ekszpedicija . . . 206.; Ua., Etnicseszkie oszobennoszti szrednevekovih pamjatnikov Verhnego Prikamja. VAU 9(1970) 29.; Gening, V. F., Demenkovszkij mogilnik . . . 124-125.; Erdélyi,l.-Ojto^i, E.-Genig, V. F., Das Gräberfeld von Newolino. AH 46. (Bp. 1969) 54-55.; Fcdor I., Arch. Ért. 98(1971) 292-293. 6

2 Ahmerov, R. В., i. m. 170.; Iscserikov, P. F., i. m. 81.; S^mirnov, A. P., Zseleznij vek Baskirii. MIA 58. (Moszkva 1957) 50.; Kudenko, S^. I., Baskiri ... 29. 6

3 Merpert, N. Ja., Ugorszkie (vengerszkie) plemena v juzsnoruszszkih sztepjah. Ocserki isztorii SzSzSzR III-IX vv. (Moszkva 1958) 677. 6

4 Gening, V. F., К voproszu ob etnicseszkom szosztave naszelenija Baskirii v I. tiszjacseletii nasej eri. Arheologija i etnografija Baskirii. II. (Ufa 1964) 127-128.