Folia archeologica 24.
Török Gyula: VII. századi sírok Kerepesről
124 TÖRÖK GYULA ablakbetétes szíjvég, a lemezből öt, domború szegecsfej-mintára préselt övveret. A széles szíjvég díszítése a két barázda közé fogott futó zegzug vonal és a párhuzamosan futó két árok közötti keresztben rovátkolás, amely а „II. állatstílusú" darabokon fogazásként jelentkezik. 2 5 Ez egyidős készítésű az Erdélyből ismert, téglalap alakú arany ablakbetétes övveretekkel. 2 0 A halimbai széles szíjvég készítésénél keményfa dúcra préselhették a vékony ezüstlemezt, erre mutat a díszítő motívumok kivágásának technikája és az ezüstlapon jelentkező motívumok helyenkénti elmosódottsága. Ezek a 670-es éveknél korábbi datálás mellett szólnak a kerepesi övvel kapcsolatban is. A kerepesi G. férfisírban talált, kitűnő anyagú és megmunkálású vasszekerce fegyverként való felhasználására utal a tompára vert él és a csonkagúla alakú fej. Díszítése: a nyéltartó pofák pengéhez és ütőfejhez csatlakozásánál és az ütőfej végén árkolások közé fogott bordák. Anyagának jó minősége és megtartása alapján a korai avar vasak csoportjába sorolható; 2 7 jellegzetes alakja és gyakori előfordulása alapján dél-oroszországi elterjedése bizonyítható; 2 8 párhuzamos barázdadíszítése pedig viking hatásra mutató. 2'1 Bárhol is készült, használatának helyét a Káma-Volga-Kubán széles sávjától a Kárpát-medencéig megtaláljuk. A G. sírból előkerült vasár is kitűnő anyagból készült. Tűvékony hegye hirtelen erőteljes fúróárrá vastagodik s nagyobb része a fa markolat rostjait őrzi. A homorú felületekkel spirálisan kiképzett fúrótagjai mintegy két cm hosszúak, majd a hengeres nyakrészbe simulnak, így a markolatfa miatt 3 cm-nél vastagabb fa átfúrására már nem alkalmas, de tegez és nyereg készítésénél jól használható lehetett. Készítési helyét illetően a harci szekercére megállapítottak érvényesek. A férfi-, nő- és gyermeksírokban egyaránt előforduló fülbevalók közül ki kell emelni a kis bronz karikaívhez csonkakúppal csatlakozó kisgömbös típust granulációval (J. padmalyos sír, halimbai 6. sír - aranyból), a D. sírból előkerült, két préselt hármas félgömbből összeforrasztott nyakkal csatlakozó kisgömb csüngőjű bronz fülbevalót; a karikaívhez csonkakúppal, csonkakúp és kisgömb csüngőhöz rovátkolt huzalgyűrűvel csatlakozó típust (£. sír). A K. sírból előkerült darabnál az ötvös az előzők elemeit azzal gazdagította, hogy a karikaív és kisgömb rovátkolt huzalgyűrű tagjai közé egy háromoldalú hasábtagot iktatott, amelyre rovátkolt huzalgyűrűből készítettek rekeszeket az ékkövek vagy színes betétek számára. A kisgömbös fülbevalók változataira számos analógiát ismerünk az avar kori temetőkből, amelyek szerint készítésük a korai gazdag anyagban (1-2. generáció) főleg aranyból, ezüstből, 3 0 míg a 3-4. generáció temetkezéseiben ezüstből és bronzból gyakoribbak. 3 1 Az ismertetett kerepesi sírok a temető szélén fekszenek, így számolnunk kell azzal, hogy a legegyszerűbb, legszegényebb és korban a legutolsó temetkezései voltak a temetőnek. A temető magjának feltárása esetén világosabb lett volna a kapcsolat a korai típusú arany-ezüst és a most feltártak generációjának fülbevalói között. 2 5 Ua„ FA 20(1969) 85., 3. ábra 3. 2 6 Kovács I., Dolg. 4(1913) 174. sír. 2 7 Kovrig I., Arch. Ért. 82(1955) 30-44. 2 8 Kirpicsnikov, A. N., Drevneruszszkoe oruzsie. I—II. SzAI El-36. (Moszkva 1966) XII. t. 1-3. a későbbi időkből. 2 9 Paulsen , P., Axt und Kreuz in Nord- und Osteuropa. (Bonn 1956) 69-85. 3 0 Csallány D., FA 1-2(1939) 121-155. III. t. 2. IV. t. 1-2. 3 1 Salamon A.-Erdélyi I., i. m. X. t. 11-12., XI. t. 42., XIV. t. 29-30.
