Folia archeologica 23.

H. Kolba Judit: Huszár Péter ötvösmester

HUSZÁR PÉTER ÖTVÖS 257 molyan felkészült és megbecsült tagja volt a céhnek, neve többször is felbukkant a kolozsvári ötvöscéhek irataiban a XVII. század közepén és második felében. A kolozsvári ötvösök, Nagyszeben és Brassó mellett, Erdély legkiválóbb mesterei voltak. Őseik a várossá alakuló Kolozsvár első mívesei között szerepeltek, s már az Árpád- és Anjou-korban virágzó művészetet hoztak létre. 1473-ban már saját céhszabályaik voltak. A XVI. század elejétől nevük is szerepel a céhkönyvek irataiban.

1

5 Ennek a kiváló mestereket befogadó társulásnak soron kívül lett tagja 1639. július 30-án Huszár Péter, akinek mesterremekét - a nehéz helyzetre való tekintettel - próba nélkül elfogadták és ezáltal őt mesternek ismerték el.

1

6 Erről az esetről az ötvöscéh jegyzőkönyvében a következő beírást olvashatjuk: „Die 30 Julii 1639. Volt czéhünk. Vették be az Huszár Péter mesterremekét, mivel próba-szedés nem lehetett, oka mi légyen, mert az fejedelemnek Rákóczi György urunknak kemeny parancsolatja érkezvén, hogy az Portára harmincz három kupát csináljanak éjjel nappal, és egy korsót, medenczét, tizenkét lottos ezüstből, tudván azirt azt, hogy próbát nem adhatnak 14 lottos ezüstöt, nem jártuk el, mert minden mesternek tábláján olyan ezüst volt, hanem táblát bocsátottunk, mely miatt sok villongás volt, hogy nem kell bevenni, noha az czéh levelében is arról semmi írást nem találunk, hogy mikor vegyék be s mikor ne, de mindazonáltal bevötték ő kegyelmek. Látván az ifjúnak is Jaroszlara való útát, mely nagy kárára lehetett volna az atyjának, ha az társaságtól elmaradott volna, és el nem mehetett volna. Azért ez okokra nizve mint kegyes atyák most megcselekedték. De mostan az fellyől megnevezett esztendőben és napon végezték ő kegyelmék, hogy ennek utána ne legyen az mesterremek bevétel, hanem próbaszedis után, szombaton, először az próbát meglátogatván, úgy mutassanak be mesterremeket, mert különben be nem veszik, azért ususban nem kell menni." Ez az eset annyira egyedülálló lehetett, hogy a kolozsvári ötvösség történetével kapcsolatos valamennyi későbbi munka említi. Huszár Péter neve ezután is szerepel a kolozsvári ötvöscéh jegyzeteiben, céhkönyveiben. Még felvétele évében, 1639-ben, a kolozsvári ötvöscéh ifjú mesterei és az ötvöslegények között - egy ötvöslegény sírjának megásása közben - parázs veszekedés keletkezett, melynek írásban fennmaradt panaszlevelét ismerjük.

1

7 Itt Huszár még a perlekedő céhlegények egyike volt, végső büntetésként „Huszár Péterre vetettek büntetést p.24.", a kupára zálogba felvett fél gira ezüstöt - hogy bevették a remekét - ugyanezen a helyen említik először. A sürgős munka tehát megakadályozta a büntetés végrehajtását, sőt a soron kívül bevett kupával zárult az ügy. A török udvarnak - portának - egyébként 1557 óta dolgoztak kolozsvári ötvösök,

1

8 - közvetve ugyanis az ő munkáikat is küldték a török barátságot megnyerni szándékozó követségekkel. I. Rákóczi György szavai igen jellemzőek a követjárások hátterére: „A két szomszédság, ez török és német közt vagyon, az első igen hatalmas, a másik igen praktikus".

1

9 1

5 Nóvák /., i. m. 7. 1

6 Jakab E., Kolozsvár története. (Bp. 1888) 619.; S^adec^ky L., Iparfejlődés és a ezéhek története Magyarországon. II. (Bp. 1913) 140. („A Remek bevételről való könyv" eredetijéből.) 1

7 Uo. 136., 39. sz. irat. (Eredetije az Erdélyi Múzeum Egylet levéltárában volt.) 1

8 Nóvák J., i. m. 54. 1

9 Marc%ali H., Erdély története. (Bp. 1935) 121.