Folia archeologica 23.

Fodor István: Újabb adatok a bánkúti sír értékeléséhez

A BÁNKÚTI SÍR 239 kumára utalnának (bogtak, emberalakra formált ongonok), egyedül a tükör mutat ázsiai kapcsolatokra. Kétségtelen azonban, hogy a halas tükrök a mongol hódítás után széles körben elterjedt tárgyakká váltak (sokfelé utánozták a kínai készítményeket) s aligha tehetjük fel, hogy csak a keleti hódítók helyezték azokat halottjaik mellé.

5

0 A temetkezési rítus tekintetében a bánkúti sírt nem vethetjük egybe az ismert magyarországi kun sírleletekkel (kígyóspusztai, felsőszentkirályi és csólyosi), mivel ez utóbbiak rítusának részleteit nem ismerjük, közös vonásuk viszont, hogy mindhárom magányos sír, a keresztény szokásokat még fel nem vett kun előkelők temetkezései.

5

1 Analógiaként említhetjük még, hogy a felsőszentkirályi sír tájolása szintén DK-i volt,

5

2 a csólyosi sír pedig a bánkútihoz hasonlóan homokdomb aljában került elő.

5

3 Ez utóbbi körülmény a kunok kurgántemetkezéseire emlékeztet. A Körös és Maros folyók köze, ahol a bánkúti sír előkerült, a kunok egyik fő szállásterülete volt Magyarországra való költözésük után.

5

4 A hódtavi csatát követően azonban - ahol a lázadó kunokra súlyos vereséget mértek Kun László csapatai - ezt a területet, valamint a Temes vidékét nagyrészt elhagyták.

5

5 Feltehető, hogy elsősorban a gazdagabb, előkelő kunok menekültek el, akik leginkább ragaszkodtak a régi hagyományokhoz. így aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy a bánkúti temetkezés ideje a kunok Magyarországra való beköltözése (1239, azonban valószerűbb a második beköltözés időpontját: 1246-ot vennünk) és a hódtavi csata (1282) közti időszakra esik. E keltezés helyességét közvetve alátámasztja az a tény is, hogy a Kiskunságról ismert temetkezések is nagyjából a XIII. század második felére - esetleg a XIV. század elejére (Kígyóspuszta

5

6) - keltezhetők. A csólyosi temetkezés időpontját Pálóczi-Horváth András a leletanyag aprólékos elemzése után az 1256 és 1291 közötti időre tette.

5

7 Nyilvánvaló, hogy pogány rítusú kun temetkezésekkel elsősorban ebben az időben számolhatunk, s minden bizonynyal az előkelő nemzetségfők őrizték meg legtovább - a hitvilág és szokásjog sok más elemével együtt - az ősi pogány temetkezés hagyományait is. 5

0 A bánkútin kívüli egyetlen ismert sírt, amelyből halas tükör került elő (a kelet-kazahaztáni pavlodarit); az ásató szintén nem tartja mongolnak, annak ellenére, hogy a női váz a padmalyban feküdt s a koponyán a bogiakhoz hasonló fejdísz maradványát figyelték meg. (Bár Arszlanova ezt - a hozzá hasonló még jó néhány darabbal együtt - nem tartja bogtaknak. L. 44. j.) A sír tájolása délnyugati volt, föléje földhalmot emeltek. - Arszlancva, F. H., Pogrebenie ... j8. - A dél-oroszországi területen tükrök kizárólag női sírokból kerültek elő. Fedorov-Davidov, G. A., Kocsevniki ... 116. sí Éri I., FA 8 (1956) 150. 5

2 Uo. 149.; valamint Pálóczi-Horváth András szíves szóbeli közlése. 5

3 Uo. 148.; Pálóczi-Horváth A., FA 20 (1969) 108. 5

4 A kunok által lakott területeket Kun László 1279. aug. 10-i oklevele sorolja fel. „. . .hi, qui cum generatione sua inter Danubium et Ticiam, aut iuxta fluvium Kriss, vel inter flumina Marus et Kris, aut ex utraque parto fluminis eiusdem, vel inter flumina Tymus et Maros aut circa eadem descenderant ..." - Gyárfás /., Jász-kunok története. II. (Kecskemét 1873) 439-440. ; Györffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I.

2 (Bp. 1966) 842., 35. j. 5

5 Györffy Gy., À kunok feudalizálódása. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk. Székely Gy. (Bp. 1953) 259.; A Maros és Temes között maradtak továbbra is kunok, ahol a későbbi Szentelszéket találjuk. L. : Györffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország . . . i. h. Éri I., i. m. 151.; H. Kolba f., FA 15 (1963) 84. 5

7 Pálóczi-Horváth A., i. m. 132.