Folia archeologica 23.

Fodor István: Újabb adatok a bánkúti sír értékeléséhez

238 FODOR ISTVÁN képzelésében. A sírokban mindig a mell tájékáról kerülnek elő. Érdekes jelenség, hogy azokban a sírokban, amelyekben ilyen ongonokat találtak, mindig jónéhány más jel is arra mutat, hogy az elhunyt mongol etnikumú lehetett (bogtak stb.).

46 Az Áranyhorda egykori városainak XIV. századi rétegéből is kerültek elő ilyen tárgyak (Novij Szaraj, Bolgari). E leletek arra utalnak, hogy a városokban megtelepedett mongol lakosság a mohamedán vallás felvétele után is sokáig megőrizte korábbi pogány vallásának jó néhány elemét. A fenti leleteket G. A. Fedorov-Davidov gyűjtötte össze s nemrég megjelent dolgozatában igazolta, hogy a tárgyak a régészeti emlékanyag azon, ma még kisszámú jegyeihez tartoznak, melyeket kétségtelenül a keletről jött mongol hódítók tárgyi hagyatékának tarthatunk.

4

7 A mongol etnikumhoz köthető, fentebb áttekintett vonások elsősorban a Volga-vidéken figyelhetők meg, ami arra enged következtetni, hogy a BelsőÁzsiából ideköltözött mongolok ezt a területet, az Aranyhorda központi vidékeit szállták meg.

4

8 A temetkezési szokások és az anyagi kultúra azon jegyeit tehát, melyek mongol etnikumra engednek következtetni, nem találjuk a bánkúti sírban, így minden valószínűség szerint kizárható annak lehetősége, hogy ez mongol temetkezés. A bánkútihoz hasonló temetkezési rítus azonban nem ismeretlen Kelet-Európában. A későnomád temetkezések Fedorov-Davidov rendszerezése szerinti Gcsoporthoz (és az ezen belüli II., III., VIII. és IX. típushoz) áll legközelebb a bánkúti temetkezés. (Ebbe a csoportba a szerző azokat a sírokat sorolja, ahová a halottakat egész lóval temették, keleti vagy ettől kissé eltérő tájolással, a lovat az elhunyt jobb oldalára helyezték, ellenkező irányítással.) Az ilyen típusú temetkezések a XII-XIV. századra tehetők Kelet-Európában s minden bizonnyal kun síroknak tarthatjuk őket, mivel a kunok megjelenésével egyidőben tűnnek fel az európai steppén a keleti tájolású sírok, valamint azok a temetkezések, ahol az elhunyt mellett egész lócsontvázat találunk.

4

9 A fenti hasonlóság alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a bánkúti sír előkelő kun nő temetkezése. Emellett szól a temetkezési rítus közelsége a keleteurópai kun sírok egy jelentős csoportjához. (Természetesen, mint fentebb említettük, nem ismerjük a bánkúti temetkezés minden részletét, nem tudjuk, hogy padmalyos volt-e a sír, ami esetleg a mongol származást valószerűsítené. A bánkúti sír egy igen fontos vonása viszont - a ló egészben való eltemetése - határozottan a kun származásra utal, a sírgödör alakja aligha változtatna ezen az elképzelésen.) A sírmelléklet tárgyainak legközelebbi párhuzamai szintén a X1II-XIV. századi déloroszországi kun sírokból ismeretesek. (A kun női sírszobrokon ábrázolt torquesek stb.) Nincsenek a leletben olyan darabok, melyek az elhunyt mongol etni4

6 A molcsanovkai temető 3. kurgánjában pl. északkeleti tájolású női váz mellén két ember alakúra kivágott bronzlemez feküdt, a koponyán jól megfigyelhetők voltak a bogtak maradványai (henger alakú nyírfakéreg, három réteg selyemmel bevonva). - S^inicin, I. V'., Drevnie panjatniki V nizovjah Eruszlana (po raszkopkam 1954—1955 gg.). MIA 78. (Moszkva i960) 129-130., 45. ábra 4. 4

7 Fedorov-Davidcv, G. A., Bronzovie figurki cseloveka iz szrednevekovih panjatnikov Povolzsja. Novoe v szovetszkoj arheologii. MIA 130. (Moszkva 1965) 275-277. - A szerző öt lelőhelyet sorol fel, mind a Volga-vidéken. (Novij Szaraj, Uvek, Velikie Bolgari, Rudni, Molcsanovka.) 4

8 Uo. 276. 4

9 Ua., Kocsevniki . . . 126-127, 145.