Folia archeologica 23.
Fodor István: Újabb adatok a bánkúti sír értékeléséhez
224 FODOR ISTVÁN gyatékának rendszerezése. 5 Ezen adatok és értelmezések vizsgálata jó néhány új szempontot kínál a bánkúti sír értékeléséhez, elsősorban keltezésének pontosabbá tételéhez, és valószínű etnikai hovatartozásának meghatározásához. Az alábbiakban a lelet néhány újabb párhuzamára, a belőlük levonható következtetésekre, meggondolásokra szeretnénk felhívni a figyelmet. A bánkúti lelet egyes tárgyainak (1-2. ábra) kronológiáját meglehetős pontossággal határozhatjuk meg, ha összevetjük a dél-oroszországi hasonló típusú darabokkal. Ezek időrendjét G. A. Fedorov-Davidov óriási mennyiségű leletanyag tipológiai elemzése és jól keltezhető sírleletekkel való egybevetése útján állapította meg, így időrendjéhez igazodva az általunk vizsgált lelet tárgyainak a jelenleg lehető legpontosabb idejét határozhatjuk meg. A széles talpú (a talp széle és közepe peremmel és végigfutó gerinccel van megerősítve), függesztő fül nélküli kengyelek (a függesztő lyuk a két szár találkozásának laposra kalapált részén van), a Fedorov-Davidov rendszerezése szerinti D-csoportba tartoznak (a legnagyobb hasonlóságot a D II.-típussal mutatják). A csoport időrendje: XIÍ. század vége-XIV. század. (A D II.-típusé: XIII. század második fele-XIV. század.) 6 A lapos oldalkarikákkal ellátott csikózabla az említett tipológiai rendszerezés G IV.-típusához áll legközelebb, melynek időrendje: XIII. század második feleXIV. század. 7 A fonott torques ezüstből készült, aranyozott (2. ábra 1). Két vastagabb és egy harmadik vékony, sodrott szálból fonták, végeit összeolvasztották, melyek a fonott résztől nagyjából egyenletesen keskenyedve, kör alakban végződnek. E tárgy keltezése a dél-oroszországi sírleletek alapján nagyobb nehézségekbe ütközik, mint a fentieké, mivel ezekben a sírokban nyakperec csak igen ritkán fordul elő. 8 Hasonló nyakperecet találunk azonban a tatárok elől elrejtett orosz kincsleletekben. A bánkútihoz az 1896-ban előkerült vlagyimiri kincslelet torquese áll legközelebb (3. ábra). 9 A kincset A. Sz. Guscsin a XII. századra keltezi, 1 0 G. F. Korzuhina szerint a XII. század 70-es évei és 1240 között rejtették el. 1 1 B. A. Ribakov jól megalapozott véleménye szerint a kincs Batu kán hadjárata idején került földbe. 1 2 A fentiek alapján a vlagyimiri torques készítési idejét a XII. század végére 5 Itt elsősorban Sz. A. Pletneva és G. A. Fedorov-Davidov monografikus feldolgozására gondolunk: Pletneva, Sz- A., Pecsenegi, torki i polovci v juzsnoruszszkih sztepjah. MIA 62. (Moszkva-Leningrád 1958) 151-226.; Fedorov-Davidov, G. A., Kocsevniki Vosztocsnoj Evropi pod vlasztju zolotoordniszkih hanov. (Moszkva 1966). 8 Fedorov-Davidov, G. A., i. m. 115-116., 1. kép. - A bánkútihoz hasonló kengyel került elő pl. a kalinovkai temetőben: Silov, V. P., Kalinovszkij kurgannij mogilnik. MIA 60. (Moszkva 1959) 512., 67. kép 2. 7 Fedorov-Davidov, G. A., i. m. 116., 2. kép. 8 Uo. 37. - Mindössze 4 db fonott torques került eddig elő. Ennek ellenére bizonyosra vehető, hogy a délorosz steppe egykori lakói viseltek ilyen nyakéket, ezt a kun sírszobrokon levő torques ábrázolások igazolják. (Uo. 173.) 1966-ban egy Szaratov környéki kurgánból került elő ilyen sírszobor. A halmot egy XII-XIII. századi sír fölé emelték. Maks%imov, E. K., Pozdnekocsevnicseszkie pogrebenija Uralo-Volzsszkogo rajona. Drevnoszti Vosztocsnoj Evropi. MIA 169. (Moszkva 1969) 137-138. 9 Guscsin, A. Sz-, Pamjatniki hudozsesztvennogo remeszla Drevnej Ruszi X-XIII. vv. (Moszkva-Leningrád 1936) XXI. t. 8. - A kincset a Moszkvai Történeti Múzeumban őrzik. 10 Uo. 49. 1 L Korzubina, G. F., Ruszszkije kladi IX-XIII. vv. (Moszkva-Leningrád 1954) 146-147. 1 2 Ribakov, B. A., Remeszlo drevnej Ruszi. (Moszkva 1948) 239. - Vlagyimirt a tatárok 1238 februárjában foglalták el. Ocserki isztorii SzSzSzR IX-XIII. vv. (Moszkva 1953) 833.
