Folia archeologica 23.

Török Gyula: Halottcsonkítás egy dunavarsányi avar sírban

I&4 TÖRÖK GYULA 7. ábra helyet hagytak szabadon, valószínűleg azért, hogy aki oda lemegy, összeköthesse a lábszárakat, amelyek még a feltárás idején is egymáson feküdtek. A sarokcsontok fölött levágta a két lábfejet is és az egyiket a jobb combcsonton fektette keresztbe, a másikat a jobb lábszár mellé tette (/. ábra). Valószínűleg csuklóban az alkarvégek is össze voltak kötve, de a jobb alkar lecsúszása miatt ezt nem állíthatjuk biztosan. A fej levágása valamilyen oknál fogva nehezebben mehetett, mert a koponya alatti földet felsértve találtuk (4. ábra). A levágás következtében egy nyakcsigolyacsont külön került a gerinc és az alsó állkapocs jobb ága közé. A sarok-, lábközép- és lábujjcsontok szoros együttmaradása a combcsonton, ill. a lábszárcsont mellett, nem hagy kétséget a halottcsonkítás szándékossága felől. A halottak visszatérésétől való félelmet ismerjük a visszatérés ellen folytatott küzdelem nyomaiból már az őskor leletanyagától kezdve napjaink primitív népeinek temetkezési szokásáig. Az őskor zsugorított temetkezései,

1

9 a kövekkel megrakott sírok,

2

0 a különböző varázslatok (ház falán vágott lyukon vagy ablakon keresztül történt halottkivitel azért, hogy a halott vissza ne találjon

2

1) a régészek és 1

9 L. a számtalan réz- és bronzkori zsugorított temetkezést: Dombay/., A zengővárkonyi őskori telep és temető. The prehistoric settlement and cemetery at Zengővárkony. АН 23. (Bp. 1939) 20 Cs. Sós A., Acta Arch. Hung. 13 (1961) 247-315., LH. t. 2-3., LIII. t. 4. 2

1 László Gy., A honfoglaló magyar nép élete. (Bp. 1944) 478.