Folia archeologica 23.
Garam Éva: Avar temetők Andocson
186 GARAM ÉVA VI. Л temetők használatának időhatárai és a temetőket használó közösségek társadalmi szerkezete Az előző fejezetekben részben összehasonlító anyag alapján, részben a temetőtérkép és leletanyag együttes vizsgálata során igyekeztünk a leletek korát és a temetők belső időrendjét meghatározni. Néhány szót szeretnénk még szólni a temetőket használó közösségek társadalmi szerkezetéről, életmódjáról és a rendelkezésünkre álló adatok alapján meghatározni a temetők használatának kezdő és végső időpontjait. Az új halas tói temetőt jellegzetes leletanyaga (hosszú fülű kengyel, nádlevél alakú kopja, rojtmintás lószerszám, lemezgömbcsüngős fülbevalók, szemesgyöngyök, bronzláncok, geometrikus préselt övdíszek) egyértelműen legkorábbi avar temetőink közé sorolja. A mai Dunántúlt a langobárdok elvonulása után а VI. század utolsó harmadában, az 570-es években foglalták el az avarok, akik a dunaszekcsői (Lugio) átkelőhelyen jutottak a Dunántúl területére, ahol főként a római utak mentén haladtak. 37 A Balatontól délre eső területen nagyjából a longobárdok korábbi szállásterületén telepedtek le, amint azt a leletek elterjedési térképe mutatja. Dél-dunántúli koraavar leleteink között az andocs-újhalastói a legnyugatabbra fekvő, vagyis ez az új lelőhely, a régebben előkerült németsűrűi lelettel együtt, egyben a korai avar birodalomnak a Balatontól D-re eső területén a legnyugatibb lelőhelye. Mint már az előző fejezetben említettük, az újhalastói temetőt rövid ideig használták. Az újhalastói leletekhez hasonló típusú leletek а VII. század közepéig voltak használatban. А VI. század utolsó harmadában kezdett temető, vagyis a hozzá tartozó telep élete, a 631-32-es évek zavarai - a kuturgurok felkelése és leverése, a belső társadalmi válság - során szűnhetett meg. A telep kis létszámú volt, az ásató szerint a feltárt 27 sír a temető összsírszáma. Ha a temető használati idejét két emberöltőre, kb. 60 évre számítjuk, úgy feltűnően kevés az eltemetettek száma. Feltehető azonban, hogy a közösségek férfitagjainak egy része idegen területen, harcban esett el, a gyermeksírok és talán a magasabban fekvő felnőttsírok egy részét pedig a földgyalu megsemmisíthette. Ez utóbbi feltevésünket arra alapozzuk, hogy a temető mindkét gyermeksírja az 1966-os hitelesítő ásatás során került napvilágra. A közösség vezetői az 5 nyíllal és övveretekkel eltemetettek lehettek. Az 1-1 nyilas, továbbá a kardos, a lándzsás sírok, valamint a leletekben gazdag női és a kevés melléklet nélküli sír egy gazdagabb, katonai jellegű településhez tartozó temetőre utalnak. A temető és a hozzá tartozó telep elhagyása után a terület nem maradt lakatlan. А VII. század közepétől számított második avar néphullám egy csoportja szintén megtelepedett ezen a vidéken, új ékszerformákat és technikai ismereteket hozva magával. A Temető utcai temető legkorábbi sírjainak leletanyaga (nagygömbös fülbevalók, szemesgyöngyök) arra enged következtetni, hogy az újonnan jövő népesség az újhalastói telep maradék lakosságával együtt kezdett erre a területre temetkezni. A feltárt temetőrész legkésőbbi sírjai а IX. század legelejére jellemző lelet3 7 KovrigL, Arch. Ért. 1953. 39-40.
