Folia archeologica 22.

Gábry György: A Magyar Nemzeti Múzeum zenei gyűjteményének kialakulása

244 GÁBRY GYÖRGY A nagyértékű anyag - zömmel fúvós hangszerek - megőrizte a múltszázadi ///agyar hangszerkészítés ritka példányait. Ilyenmódon a Schunda-hagyaték egy olyan együttest őrzött meg az utókornak, amely a mi hazai gyűjteményünk sajátos arculatát meghatározza és mindezideig nemzetközileg ismeretlen volt.

2

7 Ezeken kívül még számos — főleg az egykori Monarchia területéről származó - hangszert tartalmaz a Schunda-anyag. Ezt a történeti értékekben oly gazdag gyűjteményt hosszú időn keresztül és szinte teljesen „holt" anyagként kezelték; nem gondoskodtak a kielégítő fenntartás feltételeiről. Fejlesztésének a múzeum egészében való másod-harmadrendűsége ellenére azonban 1945-ig kialakult egy olyan törzsanyag, amelyet gondozni, sőt fejleszteni egyre inkább nemzeti érdekké vált. A felszabadulás körüli időkben hangszereink száma kb. 200, az emlékanyagé kb. 100 lehetett. Ez olyan mennyiség, amelyet pusztán számszerű okokból is fenn kellett tartani és lehetőleg korszerűen kezelni. Ez, sajnos, elmaradt és ma is van még mit pótolnunk a teljesítetlen feladatokból. Különben a II. világháború alatt és egyideig utána sem történt említésreméltó fejlődés a zenei gyűjteményben. A 40-es évek jellezetes - és a muzsika szempontjából örvendetes — eseménye a régi dísztermi koncertek felújítása. Ez a kezdeményezés Kresz Géza nevéhez fűződik, aki - a hagyományoknak megfelelően - a Nemzeti Zenede igazgatója lévén, a legjobb erőkből szervezett kamarazenekarával, és a legismertebb előadóművészekkel, sikeres hangversenyek sorozatát rendezte meg a nagy múltú díszterem falai között. Az 50-es, majd főleg a 60-as években a gyűjtőmunka tervszerűbbé vált. Kezdte éreztetni hatását az a körülmény, hogy a múzeum zenei gyűjteménye - e sorok írójának személyében - gondozót kapott. Elkezdődhettek a legalapvetőbb restaurálási és feldolgozási munkálatok. A gyűjtés fő szempontja: a magyarországi hangszerkészítő ipar tárgyi és írásos emlékeinek felkutatása, tudományos értékelése. Ezen kívül azonban felfigyelünk minden muzeális zenei emlékre és igyekszünk biztosítani megóvásukat. Az utolsó évtized gyűjtéséből (ez mennyiségileg százon felüli darabszám) kiemelkedő jelentőségű W. A. Mozart gyermekkori clavichordja,

2

8 a Schunda-hagyatékot kiegészítő iratanyag, Beregszászy Lajos zongoraépítő mester családi irattára, és - újabban - egy csembaló, amely a pécsi Zsolnay-család birtokából került a múzeumba. A hangszer eredeti olasz mestermunka és szignatúrája szerint Dominicus Pisaurensis készítette 1563-ban. Ennek a romos állapotban lévő értékes hangszernek a felújítása folyamatban van. A gyűjtéssel és feldolgozással párhuzamosan kiállításokon is bemutattuk hangszer-kincseinket és 1966 óta évenként rendszeresen sor kerülhet arra, hogy a BudapestiMűvészeti Hetek keretében zenetörténeti bemutatókat rendezzünk. Ezeken a kiállításokon - de azokon kívül is - legtöbbször megszólaltatjuk a muzeális hangszereket. Üj abban ez is rendszeressé vált a havi egy alkalommal megrendezésre kerülő Történeti Zenés Esték sorozatában. E célból hoztuk létre a Musica 2

7 Gábry Gy., Régi hangszerek.; A magyar hangszerkészítésre vonatkozó adatok: Gábry Gy., Studia Musicologica 2 (1962) 331-344.; Ua., FA 21 (1970) 193-200. 2

8 Ua., Studia Musicologica 10 (1968) IJ3-162.; Ua., FA 19 (1968) 191-201.