Folia archeologica 22.

V. Ember Mária: A textilgyűjtemény új hímzései

228 V. EMBER MÄRIA Az ananász-forma motívum közepét anorganikusan, helyöltő céllal liliom díszíti, ami rajzában a heraldikus liliomhoz áll közel. Ez a liliomforma a XIII. század második felében, a XIV. és XV. században francia éis itáliai brokátok mintáin egyedül, vagy növényi díszítmények kíséretében jelent meg. Itáliai és magyar reneszánsz emlékeken eléggé gyakori az ötszirmú liliom ábrázolás, különösen a budai és a tatai vár kőfaragványain.

1

6 Az ananász-idom alapját képező palmetta alakú levélsor ritkán fordul elő ilyen funkcióban. XV. századi itáliai mintás bársonyokon láthatunk hasonló megoldású ábrázolást.

1

7 A levélsor pontosan egymás mellett sorakozó, félkörösen lezárt leveleivel leginkább a reneszánsz kút félkör alakú, bordázott medencéjére, vagy az ilyen alakú váza-motívumra emlékeztet. Ez a motívum gyakran elvesztette eredeti funkcióját, alakja azonban megmaradt. Az Esterházy gyűjteményben levő szürkéskék bársony mente virágtöves hímzésén a kút medencéje félkörű palmettává alakulva a tő főágának alsó harmadára csúszott fel, a párnalap hímzésén pedig, mint tálon helyezkedik el a palmettán az ananász.

1

8 A párnalap hímzésén leginkább a reneszánsz stílusjegyek ismerhetők fel. Az arányosan beosztott, egyensúlyosan és levegősen elrendezett minták, a levegősebb, aprólékosabb megoldású nagyobb sarokdíszítmények és az oldalak közepén levő kisebb és tömörebb minta kiegyensúlyozott hatást kelt. A keskeny indás virágos szegélydísz rajza tipikusan reneszánsz. Corvin kódex aranymetszésén, ősnyomtatvány díszítésén, az esztergomi egykori érseki palota falfestmény töredékén, XV. század második feléből való firenzei brokátszövésű sávokon találunk ilyen indás díszítést.

1

9 A halvány és tört színek alkalmazása, az arany kontúrokkal plaszticitásra való törekvés a reneszánsz hímzésekre jellemző, ellentétben a török hímzések élénk erős színeivel és síkszerű, folthatásra törekvő, keleti jellegű díszítésmódjával. Egyes mintaelemek, így az ananász síkszerű megfogalmazása, a nagy sarlós levél, a kaccsá kunkorodó hegyű kis levelek, a szegély csészeleveles leveleinek íves, hegyes, hegyükön kaccsá kanyarodó levélformája keleti jellegű. A XVI. és XVII. századi magyar hímzéshez nem voltak mintakönyvek, a nemes és polgárasszonyok maguk rajzolták a hímzések mintáit — ahogy akkor nevezték: példáit — és egymásnak kölcsön adták. Sajnálatos, hogy a rajzokból nagyon kevés maradt fenn, csupán Bethlen Miklós feleségének, Rédei Júliának, nyolc mintarajzát ismerjük a XVII. század végéről. A párnalap anyaga patyolat, a hímzőfonál sodratlan selyem és fehér selyembélre csavart aranyozott ezüst szalag. Színén és fonákán egyforma hímzésmódja a XVII. sz. közepén készült hímzések jellemzője. Technikája ferde laposöltés (j. ábra i), ami nagyon sűrűn egyforma nagyságú öltésekkel a motívumok alakját 1

6 Falke, О., i. m. 301. kcp.; Schulde, P-, i. m. 84., 85. ábrák.; Errera, I., i. m. 62a. kép.; Dreger, M., i. m. 213c. t.; Balogh /., A művészet Mátyás király udvarában. II. (Bp. 1966) 58., 126., 214. ábrák. 1

7 Schulde, P., i. m. 123. ábra. 1

8 Balogh J., A népművészet és a történeti stílusok. A Néprajzi Múzeum füzetei. (Bp. 1967) 73-165., 58. ábra. Márványintarzia. XVII. sz. második fele. Pavia Certosa. Balogh ]., Kolozsvári reneszánsz láda 1776-ból. Kelemen Lajos emlékkönyv. (Kolozsvár 1957) 16. lap utáni tábla. A Pákei-család ládájának a fedél-belsőn lévő díszítése. A korsó gerezdes, a reneszánsz kút-motívum váza alakjában való megjelenítése. Varjú-Ember M., i. m. 21. kép. 1

3 Balogh, /., A művészet Mátyás ... II. 466., 522., 573. ábrák.; Falke, О., i. m. 541., J42. képek.