Folia archeologica 22.

Gervers-Molnár Vera: A sárospataki bokályos ház

208 GER VERS-MOLN

ÁR VERA tatnak. A pataki csempék I. Ahmed szultán kora és az Athos hegyi anyag között képeznek láncszemet, jól mutatván, hogy 1640 körül még mindig jó minőségű csempék készültek magas szintű, minden buboréktól mentes mázzal, tiszta színekkel, ahol még a pecsétviasz-vörös is élénken és tisztán ragyog. Talán csak annyit lehet megjegyezni, hogy a pataki bokály-táblák alapszíne nem olyan hófehér, mint az izniki virágkor csempéié, hanem inkább krémes, sőt sok esetben határozottan sárgás. A Sárospatakon a valóságban előkerült bokály-táblák mellett a magyarországi, ill. főként erdélyi, XVII. sz.-i falburkoló csempékre vontakozó írott források ugyancsak nagyon sok új és mindeddig kiaknázatlan szempontot és lehetőséget rejtenek magukban az oszmán-török kerámia kutatás számára. Erdélyben Bethlen Gábor volt az első, aki „bokályos ház"-at avagy talán két csempézett termet is készíttetett feltehetően a gyulafehérvári palotába, s rájuk vonatkozóan a következő utasítást adta Tholdalagi Mihálynak, konstantinápolyi követének, 1623. június 15-én Marosújvárott kelt levelében: „Mentől szebb bokály táblákat talál, melylyel házak falait szokták megrakni, vegyen 14 százat, de igen szépek legyenek. Aranyos is sok legyen közte, mestert is fogadjon kettőt, kik felrakni tudják, megalkuván vélek, mihelyt az két házat elvégzik, mindjárt haza kísértetjük"

4

0. A fejedelem megjegyezte azt is: „Adtunk Tholdalagi Mihály kezében ezerkétszáz arany forintokat és ezer ezüst tallért . . . Bokály táblákat kell 1

6 Török-Magyarkori Történelmi Emlékek. III: Török-Magyarkori Allamokmánytár. I. (Pest 1868) 391.