Folia archeologica 22.

Gervers-Molnár Vera: A sárospataki bokályos ház

200 GER VERS-MOLNÁR VERA 13. ábra az edényekkel párhuzamosan három meghatározott stílusban feltűnő színes mázas fali csempéket - az általuk ismert fő előfordulási helyek alapján - három városnak illetve területnek tulajdonították (Kütahja, Damascus és Rhodos szigete), s a csoportokat is róluk nevezték el. Az újabb kutatás kiderítette, a csempék készítésében a fent említett helyeknek semmi szerepe nem volt; a fő, noha nem egyetlen, csempekészítő központ Iznikben működött, az ókori Nicea-ban, mintegy 100 km-re délkeletre Konstantinápolytól, már Kis-Ázsiában. De a három régi név - mint Kütahja-, Damascus- és Rhodos-csoport - máig is rajtamaradt a kerámián. A Kiitahja-csoport nagyjából 1490 és 1525 között virágzott.

2

7 Ebben az időszakban nem sok csempe készült; a megmaradt darabok fehér alapon kékkel vannak festve, s a kínai porcelán távoli, inkább másod-harmadkézből, valószínűleg Perzsia felől érkező hatását idézik. A Damascus-stilus az 1525 és 155° közötti évekre volt jellemző,

2

8 s a csempék szerepe még itt sem uralkodó. A színskálán eleinte kék és türkiz dominált fehér alapon; később a zöld egy árnyalata is feltűnt, s kb. 1540-től a mangánlila és egy puha zöldesfekete is megjelent, melyet a körvonalakhoz használtak. A csempéken még mindig érezhető a kínai porcelán hatása s feltűnik az olasz majolikáé is. Ebben a csoportban jelennek meg első ízben a török kertek virágai a naturalizmus és stilizáltság jellegzetesen oszmán-török keveredésében, áttörve a korábbi idők merev absztrakcióját. 2

7 Lane, A., The Ottoman pottery . . . 254-264. datálása és csoportosítása alapján. 2

8 Uo. 264-270. datálás és csoportosítás alapján.