Folia archeologica 22.

Gervers-Molnár Vera: A sárospataki bokályos ház

SÁROSPATAKI BOK

Ä1.YOS HÁZ 197 lását, amely a „bokályos ház" déli és keleti falának pusztulását is okozta, az eddigi szakirodalom legnagyobb része

1

7 és jómagam is

1

8 a vár 1702-es robbantásával hozta összefüggésbe. Détshy Mihály egy újabb tanulmánya

1

9 viszont igen meggondolkoztató módon arra hívja fel a figyelmet, hogy a vár 1702-ben történt lerombolásáról szóló feljegyzések egyike sem említi a toronynak a robbantását, s robbantás nyomait a torony délkeleti falcsonkja sem mutat (j. ábra). így Détshy Mihály inkább azt feltételezi, hogy a sarok pusztulása a tetőzetnek az 1703. évi konskripcióban említett lerombolásakor történhetett, amikor a szétcsúszó gerendák nyomása is elegendő volt arra, hogy a gyenge - csupán 85 cm vastag - sarokfalak leomoljanak. Azt sem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy más feljegyzések

2

0 egy szokatlanul erőteljes villámcsapásról számolnak be, mely az 1700-as év körül elpusztította a Vörös-torony tetőzetét. Ha nem is bizonyos, nem is teljesen lehetetlen, hogy ez a villámcsapás okozta a „bokályos ház" pusztulásának a kezdetét. Egyébként nehéz megérteni, hogy a helyiség miért vált már 1701-re elhagyottá, s hogy a csempeburkolata miért volt ugyanakkor már csak töredékeiben a falakon, ahogy azt a vár állapotáról beszámoló leltár leírja a torony negyedik szintjén lévő helyiségek felsorolása közben: ,, . . . egy kis Palota, mellynek hajdan Üj keresztyén kalyhákkal voltak a falai megrakva, vannak három puszta ablaki, ajtaja sarkvasas hevederes, záros".

2

1 A feljegyzésből kitűnik, hogy akkorra az is feledésbe merült, hogy a bokály-táblákat I. Rákóczi György fejedelem török földről rendelte meg. Biztos eredetükről az 1701. november 7-i konskripció sem tud; a várkastély leírásánál a következőképpen emlékezik meg a már erősen rongált csempe-burkolatos teremtől: „Item unum Palatium cuius Parietes circum circa Testis ex Holandia magnis Sumptibus allatis jamque in magna parte coliisis, et fractis tecti haberentur".

2

2 1

7 Dercsényi D. — Gero jL., i.m. (1963) 70, 82. 1

8 Molnár V., i.m. 215. 1

9 Détshy M., i.m. 101-113. 2

0 Egy 1750 körüli urbárium bevezetésében a következőket olvashatjuk : „A kegyeletes emlékezetű József császár uralkodása alatt 17.

.-ban az összes fennálló kőbástyát puskaporral felrobbantották ... A Vörös torony sisakját nem olyan régen az 1700-as év körül a villám sújtotta le. Tetején négy puszta torony áll, ezek közül a negyedik . . ." (a szöveg további része olvashatatlanná fakult). Közli: Détshy M., i.m. 102., 17. j. - Az urbárium adata mellett Balassa Iván közölt egy XVIII. sz.-i tervrajzot a Vörös torony tetőzetének helyreállításához, melyen német nyelvű feljegyzés arról emlékezik meg, hogy a torony DK-i sarkát még a Rákócziak idejében egy villám sújtotta le: Borsodi Szemle 4 (i960) 89-97. 2

1 Détshy M., i.m. 110-111., 18.j. (1701. július 29-i inventarium, OL., Pü. ig. lvt. U. et С., Fase. 154, No. 70-re való hivatkozással.) 2

2 Uo. (OL. U. et С., Fase. 39., No. 28-ra való hivatkozással.) - Noha tévedés, mégsem lehet teljesen véletlen, hogy a konskripció írója azt gondolta, a bokályos ház csempéit Hollandiából hozatták. Érdekes módon ehhez nagyon hasonló „tévedést" figyelhetünk meg a moldáviai anyagban is. Egy lengyel utazó, aki 1677-ben meglátogatta Vasile Lupu palotáját Iasiban, a következőket jegyezte fel az egyik török csempékkel burkolt teremről: „. . . a boltozat és a falak összefüggő nagy kék csempékkel vannak burkolva, a holland kerámia modorában". Nicolescu, C., La faience Ottomane d'Iznik trouvé dans les pays Roumains. Faenza J2 (1966). fasc. IV-V—VI. 100.; Panaitescn, P. P., Calatori poloni in tarile romane. (Bucuresti é. n.) 73-74-re való hivatkozással. - Hogy mindkét helyen, Sárospatakon éppen úgy, mint Iasiban, a holland emlékek az egyedüliek, melyekben a XVII. sz. végi, XVIII. sz. eleji szemtanú némi analógiát lát a szamára különös és feltűnő török csempékhez, annak csak az lehet az oka, hogy Hollandia valóban ké-