Folia archeologica 22.
Gervers-Molnár Vera: A sárospataki bokályos ház
188 GER VERS-MOLNÁR VERA viasz vörös az ún. örmény bólusszal 1 1), s a fehér alapozás a csempe alapszinét adta meg. A festett motívumokat átlátszó, minden buboréktól és hajszálrepedéstől mentes, magas szilikát tartalmú ólommáz borítja, melyet együtt égettek a színekkel, s a vörös kivételével az összes többi szín tökéletesen beleégett a mázba, átvéve annak üvegszerűségét. A zöld és türkiz színeknél a máz általában kissé bercélyed, míg a vörös mindenütt olyan vastagon van felhordva, hogy relief-szerűen kiemelkedik és a törésfelületeknél jól mutatja, hogy belseje az égetés után is porózus maradt. A pataki csempék alapszínében - annak ellenére, hogy ezt az alapszínt: egy vékony fehér réteg alkotja - két határozott csoport különböztethető meg: az egyik csoportnál az alapszín csaknem teljesen fehér, bár a töredékek több, mint 260 esztendőt a föld alatt töltöttek és a legkülönfélébb vegyi hatásoknak voltak kitéve; a másik - és valószínűleg számban kisebb - csoportnál az alapszín krém és halványsárga közötti átmenet. Egyelőre, s főként vegyi analízis hiányában, nagyon nehéz eldönteni, hogy mi az oka ennek a kettősségnek. Esetlegesen feltételezhető, hogy a mester két nagyobb csoportban készítette el a csempéket, s a különbség a két alkalommal felhordott máz különböző vastagságában avagy minőségében rejlik. Általában arra figyelhetünk fel, hogy a sárgás alapszínű csempék máza fényesebb és kevesebb rajtuk az oxidálódás. A csempék motívumait naturalisztikus formákon alapuló, de erősen stilizált, könnyedén elegáns modorban rajzolt virágos ágak alkotják. A négyszögletes lapokból négy bokály-tábla együttese képezi az alapvető kompozíciós egységet (4. ábra), melynek középpontjából - azaz a négy csempe közepén érintkező sarkaiból - íves gránátalma ágak indulnak ki. A motívum lényegében minden egyes darabon azonos, de mivel az egymás melletti csempelapok tükörképei egymásnak, két variációnk van egyazon mustrán alapulva. A díszítmény egyik főága félkörívben, s a négyes kompozíció középponti tengelye felé hajolva, csaknem átszeli az egyes csempék teljes felületét, külső oldalán gránátalmás és sokszirmú virágos mellékágakkal. A másik főág szintén a középpontból indul ki, átlósan szeli át a csempéket egy-egy gránátalmában végződvén a külső sarkokban, és egy hajló gránátalmás és sokszirmú virágos kisebb mellékággal tölti ki a félkörívesen hajló főág íve által létrehozott teret. A csempék sarkainál stilizált palmetták negyedei segítik az összeillesztést, míg az oldalak mindegyikénél két kis inda-szerű díszítményt figyelhetünk meg, melyek ugyancsak az összeillesztéshez szolgáltak alapul, s ahhoz is, hogy az egész csempe-fal kompozíciójának folyamatos összefüggése megmaradjon (ezek a kis inda-szerű díszítmények eredetükben valószínűleg a kínai porcelán felhő-motívumaira mennek vissza). - A gránátalmák külső alapvonalukat tekintve közel állnak a naturális formához, belsejüket azonban teljes mértékben stilizáltán kezelte : minden egyes gránátalma a szár folytatásaként éles vonallal ketté van osztva, s az egyik oldal simán türkiz-zöld, a másik pedig széles ecsetvonásokkal vörösre csíkozott, melyet a középtájon vörös pontokkal hangsúlyozott vízszintes hullámos bevágás szel kettőbe. A hozzájuk tartozó sárgás-zöld 1 1 A görög bólosz /S&iAof szó egy göröngy földet jelent. A kerámia-készítők általában egy bizonyos agyag-szerű földet értenek rajta, mely vörös, barna vagy sárga szinű, s nagy mennyiségű alumínium-szilikátot tartalmaz valamennyi vas-oxiddal keverve. Az „örmény bólusz" a föld Arméniában található változatára utal, mely igen alkalmas a vörös szín készítésére. (The Encyclopedia Britannica IV. Cambridge 1910)
