Folia archeologica 22.
Kovács László: A Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárának XI-XIV. századi csillag alakú buzogányai
i68 KOVÄCS LÁSZLÓ A szovjetunióbeli leletek tanulmányozásakor kiderült, hogy a csillag alakú buzogányok gyártása a XII-XII1. században lendült fel, amikor megjelentek az I. típus továbbfejlesztésének tekinthető, bronzból öntött fejek új típusai: a négytüskés, dudoros buzogányok, valamint a tizenkéttüskés buzogányok és változataik. 3 3 III. NÉGYTÜSKÉS, DUDOROS BUZOGÁNYOK Testük kocka vagy hordó alakú, melyből négy, ritkábban öt nagy gúla formájú tüske nyúlik ki. Á gúlák alapján levő csúcsok mellett egy-egy kúpos kis dudor emelkedik, melyek vége hegyes vagy legömbölyített. A gúlák alapélei mentén, s egyben a kis dudorokat összekötve, egy-három soros, kiemelkedő, rovátkolt sáv húzódik (i. ábra ß). Olyan változatuk is előfordul, hogy a gúla formájú tüskék között nincsenek kisebb dudorok, hanem az egész felületet szimmetrikusan elrendezett, lapos, kerek kiemelkedések borítják. Valamennyit üregesen öntötték, 3 4 s belsejüket a nyélnek helyet hagyva, ólommal töltötték ki. A nyéllyuk mindkét szélét keskeny, gyakran díszített gyűrű veszi körül. A Szovjetunióban mindkét változatból négy-négy darabot találtak, 3 3 a Fegyvertár anyagában egy-egy példánnyal szerepel. 3 0 IV. TIZENKÉTTÜSKÉS BUZOGÁNYOK ÉS VÁLTOZATAIK jellemzőjük a hordó, kocka vagy öt-hétszögű, hasáb alakú test, melynek oldallapjai közepéből egy-egy nagy, gúla alakú tüske emelkedik ki. Ezt oldalanként négy-négy háromszög metszetű tüske veszi körül, melyek a buzogánytest csúcsainak megnyújtásával keletkeztek (i. ábra 4). Bronzból, üregesen öntöttek. 3 7 3 3 Kirpicsnikov, A. N., i. m. II. 48., 51. 3 4 Öntésük leírása: vö. 37. j. 3 5 Kirpicsnikov, A. N., i. m. II. 51., 130-131. 3 6 FN 54.2178. Üreges, bronz, 4. M: 5 (3,1), sz: 6,3 (4), ká: 2,2 cm, s: 128 g. -j. ábra 1.; 2. FN 52.44. Buda. Üreges, bronz, 4.M: 4,8 (3,7), sz: 7 (5,5), ká: 2,7 cm, s: 180 g. ß. ábra 3 7 Vö. Ribakov, B. A., Remeszlo drevnej Ruszi. (Moszkva 1948) 248-249.; Kirpicsnikov, A. N., i. m. II. 52. - Készítésük a következőképpen történhetett: öntésük első lépéseként viaszmodelít készítettek. Rúdra felvitt vastag viasz-szalagot hengeresre esztergályoztak [az esztergályozás valószínűségére vö. Méri /., FA 6 (1954) 108-110.], majd a henger mindkét végének lapján, egymásnak megfelelően bekarcolták a négy-, öt- vagy hatszögű buzogány nagy tüskéi csúcsát jelző külső vonalat, és ennek megfelelően hasábosra vágták le a hengert. Ezen belül, rá keresztben a buzogánysarkokat jelölő kisebb, négy-hat oldalú sokszöget jelöltek ki. Ezután a nagy tüskét közrefogó kettős X-alakú vágással formálták ki a tüskéket és a sarkokat. A kettős vágás aljára lapos keresztrovátkákat vagy a gerincet kétoldalt követő pontsorokat nyomtak be, végül ezek metszéspontjaira kúposodó lencséket illesztettek. Amennyiben a buzogánynak gyűrűje vagy köpűje is volt, a buzogány testével együtt esztergályozták ki, a felületeket tagoló gyűrűkkel együtt. A viaszmodellről valószínűleg homok vagy agyag öntőmintát készítettek, mely az oldalak számától függően 2-4 részből állhatott. Ezt hasonlóképpen szétszedhető - de össze is erősíthető - köpeny vette körül, amely egyúttal a viaszpozitív tengelyében lévő rúd helyét is rögzítette. Öntéskor a viaszmodell kiolvadt és az öntőminta alján lévő nyílásokon folyt ki, helyét a bronz foglalta el. A csúcsoknál levegő-nyílásokat fúrtak, hogy az olvadt bronz a formát e helyeken is biztosan kitöltse.
