Folia archeologica 22.

Kovács László: A Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárának XI-XIV. századi csillag alakú buzogányai

i68 KOVÄCS LÁSZLÓ A buzogány megjelenésének kérdése a középkori Európában - különösen pedig Nyugat-Európában - még tisztázatlan.

1

9 Az bizonyos, hogy Kelet-Európában keletről, valószínűleg Belső-Ázsiából terjedt el.

2

0 Alkalmazásáról tanúskodik - indiai előzményekre utaló alakban - a bäzäkliki 9. templom IX-X. századi falfestményeinek két részlete,

2

1 és két, Kelet-Turkesztánból származó csillag alakú bronz buzogányfej is.

2

2 Utóbbiakon már feltűnik a IX (?)-XIV. századi buzogányok fő ismérve: a gúla alakú tüskék sora.

2

3AXI. századtól kezdve a leletek száma megnő, s a tárgyalandó korszakban a következő típusokra oszlik. I. NÉGYTÜSKÉS BUZOGÁNYOK AIX(?)-XI. századra keltezhető buzogányforma kocka vagy négyzetes hasáb alakú, oldalain egy-egy gúla alakú tüskével ( 1. ábra 1). A Szovjetunióban öt példánya ismeretes,

2

4 de előkerült még Bulgáriában

2

5 és Jugoszláviában

2

6 is. Anyaguk gyakrabban vas, mint bronz, a vasak kovácsolással,

2

7 a bronzok öntéssel készül1

9 A XI. század második feléből való Bayeux-i kárpiton már látható: vö. Kalmár. /., i. m. 13. kép. 2

0 Kirpicsnikov, A. N., i. m. II. 48. 2

1 Le Coq, A., Chotscho. (Berlin 1913) 31., 31. t.: a középen álló ló hátsó része mellett és mögött lévő két fegyveres kezében. ; 33., 33. t. : a kép baloldalán álló Lakopála nyugtatja kezét egy tagolt nyelű, gömb fejű buzogányon. Vö. be Coq, A., Bilderatlas zur Kunst- und Kulturgeschichte Mittel-Asiens. (Berlin 1925) 18., 60., 70. kép. 2

2 Kara Khoja: kocka alakú, négy gúlatüskés buzogány. Stein, A., Innermost Asia. II. (Oxford 1928) 597.; LXXI. t.: Kao 028.; Yotkan: hatszög metszetű, hat gúlatüskés, köpűs buzogány. L

Ta., Serindia. I. (Oxford 1921) 115., képe: IV. VII. t.: Yo 0081.; Keltezésük bizonytalan: Kirpicsnikov, A. N., i. m. II. 48. 2

3 Uo. 2

a A legkorábbi Sarkéi kazár kori rétegéből való, azaz IX-X. századi. A többi négy inkább X-XI. századi. Kirpicsnikov, A. N., i. m. II. 48., katalógusában 1-3. Feltűnő, hogy XI. századi szláv sírban is volt egy: Zagorje: uo. 2

6 Bizonytalan adat 8 db buzogányról és egy hiteles buzogánylelet Aboba-Pliszkából (X-XI. sz. fordulója). Skorpil, K., Oruzsie. IRAIK 10 (1905) 320-321; képe: Aljbom k 10 tomu Izvesztij . . . (Vena 1905) 68. t. i 5. 2

6 Egyet Biskupinban X-XI. sz.-i sírban találtak. Praimsperger, M., Nesto a starom hrvatskom oruzju. II. Narodna Starina 28 (1932) 130-131.; Uo. 6. j.-ben 16 db. négy oldalú, gúla alakú buzogányt említ, de a XIV-XVI. sz.-ra keltezi őket.; Kirpicsnikov viszont a IX-XI. sz.-ra: i. m. II. 48.; Vö. Bobcseva, L., i. m. 66. 2

7 Vö. Goncsarov, V. K., Rajkoveckoje gorodiscse. (Kiev 1950) 95.; Kolcsin, B. A., Csornaja metallurgija i metalloobrabotka v drevnej Ruszi.MIA 32. (Moszkva-Leningrád 1953) 147. A tömör vasbuzogányok gyártásának munkamenete a következő lehetett: a kovács sínvasból, kovácsszalagból [vö. S^abóGy., FA 6 (1954) 124., 136.] egy vasrúdon vastag, zárt gyűrűt kovácsolt. Utána az üllőre állított olyan sablonra helyezte, amelybe a buzogány egyik oldalának negatívja mélyedt. Hasonló, de nyeles negatívot fölé helyezve, a felsőt addig ütötte, amíg az anyaga két formába belepréselődött. Ezután keresztbe fordította a gyűrűt, és ugyanígy verte be a formákba a buzogány másik két oldalának tüskéit is. A két negatív egy fogószerű szerszám pofáiba is mélyedhetett, így viszonyuk mindig azonos maradt és kalapálás közben nem csúszhattak félre. A kovács végezetül a kész tárgyat megfelelő szerszámokkal átdolgozta, hogy a formába kovácsolás torzulásait eltüntesse, s így tiszta felületeket és körvonalakat nyerjen.