Folia archeologica 22.
Kovács László: A Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárának XI-XIV. századi csillag alakú buzogányai
A MAGYAR NEMZETI MÜZEUM FEGYVERTÁRÁNAK XI-XIV. SZÁZADI CSILLAG ALAKÚ BUZOGÁNYAI KOVÁC S LÁSZLÓ A buzogány „rövid nyelű, tömör ércgombban vagy szöges, görcsös bunkóban végződő, ütésre, sújtásra használt régi fegyver". 1 Neve nyelvünkben kétszeres átvételű török jövevényszó: d-nélküli változata feltehetőleg kun eredetű, 2 valószínűleg a török: buz „összetör, elpusztít" ige eddig ki nem mutatott *buzgan „törő, pusztító" származékából való. A buzogány alak a magyarban fejlődhetett ki a korábbi buzgán-ból. : i A d-hangot tartalmazó magyar alakok 4 oszmán-török eredetűek: vö. oszmán: bozdogan „vasbuzogány"; ez minden bizonnyal ugyancsak a fenti ige származéka, képzésmódja azonban tisztázatlan. 5 Fegyverünk korábbi elnevezésére nincsen adat. 6 A buzogány magyarországi történetét Kalmár János dolgozta fel a XIII. századtól napjainkig, 7 mi az alábbiakban csak az általa XIII-XIV. századra keltezett példányokkal foglalkozunk. 8 A szóba jöhető múzeumi anyag javarészét a múlt században gyűjtötték a lelőkörülmények feljegyzése nélkül, s ezért a bronzból készülteket - anyaguk alap1 A magyar nyelv értelmező szótára. I. (Bp. 1959) 755. 1 Személynévként: 1333?: „Buzkan filio Arbuz"; helynévként: 1423?: „Buzganzallas"; fegyvernévként: 1424: „Vnum baculum ferreum buzgan nominatum" MNyTESz I. (Bp. 1967) 400.; A név kun-besenyő eredetét feltételezi: Knie^sa I., A magyar nyelv szláv jövevényszavai. I. (Bp. 1955) 803-804.; A kunok szívesen használtak személynévként eszköz- ill. fegyvernevet, pl. Baltha, Buzkan, Chakan. R. Nagy L., NyK 46 (1923—27) 129-130, 133. 3 MNyTESz I. 400.; A régészeti irodalomban: Nagy G., Árch. Ért. 10 (1890) 403.; Kalmár J.JAMÉ 4-5 (1961)334 1491: „Bozdogan Turcales" OklSz 98.; xji8: „Unum pileum et unum bozdwgan" uo.; MNyTESz I. 400. 5 Uo. Felmerülhet - de jelentése miatt valószínűtlen - a déli szláv vagy román közvetítés lehetősége. Knie^sa I., i. m. 804. 6 Megjegyzendő, hogy az i. е. II. évezred elejére befejeződő ugor és finn-permi ágra való szétválás után, az i. е. II. évezred első felében a finn-permi nyelveket ért iráni hatás nyomán [vö. Hajdú P., Finnugor népek és nyelvek. (Bp. 1962) 57, 93-95.] kerülhetett a buzogány „palica, bulava" jelentésű iráni „vazra" szó a finn, udmurt, komi és a mordvin nyelvbe. Halikov, A. H., Drevnjaja isztorija Szrednego Povolzsja. (Moszkva 1969) 377. 7 Kalmár /., i. h. 8 Nem gyűjthettük össze a vidéki múzeumok anyagát, és nem vettük figyelembe azokat a formákat, melyekhez nem találtunk keltezett összehasonlító anyagot.
