Folia archeologica 22.
Cs. Sós Ágnes - Parádi Nándor: A csátaljai Árpád-kori temető és település
130 PARÄDI NÁNDOR részét és vállát széles közzel ötsoros vízszintes bekarcolás díszíti. Fenekének közepén körben egy függőleges és két vízszintes vonallal hat kis cikkelyre osztott fenékbélyeg van ( 12. ábra). A cserépfazekak mellett több cserépüst-töredéket is találtak. Egy sárgásbarna kivételével (9. ábra 23) mindegyiknek barnásvörös színe van. Kavicsszemekkel soványított agyagból készültek, s egészen széles, felülről lapos peremük van (9. ábra 18, 23.; 10. ábra 11-13.; 11. ábra 13-14). A töredékekből megállapítható, hogy mindkét jellegzetes üstformát a széles, alacsony (10. ábra 12-13) a magasabb falú üstöket is egyaránt használták (10. ábra 11). Az egyik perem-faltöredéken, amelyiknek csak befelé van igen erős, lapos kiugrása, a cserépfazekakon látható, fogaskerékkel benyomott kétsoros mintát találunk. Homokkal soványított anyaga és színe is a fogaskerékkel díszített cserépfazekakéhoz hasonlít ( 11. ábra 14). A cserépüstök aljából származó töredékek közül az egyiket enyhén bekarcolt vízszintes vonalak díszítik, amelyeket kétsoros, mélyebben bekarcolt hullámvonal vág keresztül (9. ábra ij),a másikon bekarcolt vízszintes és hullámvonalak váltják egymást, melynek egy részét egymás mellett hornyolatokkal vágták át (9. ábra 19). A leletanyagban cseréppalack perem- és válltöredék is előfordult. A barnásvörös színű, homokkal soványított anyagú peremtöredék lekerekített szélét belülről kisebb, a nyaka fölött kívülről élesebben kiugró borda tagolja (8. ábra 4). Két válltöredéknek kívülről barnásvörös színű, simított, fényes felülete van (9. ábra 10). Ilyen simított, fényes felületű kerámiát az Árpád-korból alig néhány lelőhelyről, egészen keveset ismerünk. 2 3 Az eddig előkerült töredékekből mégis arra következtethetünk, hogy az Árpád-korban kis mennyiségben ugyan, de nagy területen használhatták. 2 4 A 8. kutatóárokban talált külső kemence kerámia anyagából a kissé barnásszürke színű, vastag falú edénytöredékeket kell említenünk, amelyek valószínűleg nagyméretű tárolóedényhez tartoztak ( 10. ábra 10). Előkerült egy nagyjából kerek formájúra letördelt szélű szarmata cserépedény faltöredéke is, amelyikből orsókarikát akartak készíteni ( 10. ábra 16). Hasonló rendeltetést szántak annak a cserépüst-faltöredéknek is, amelyiknek szélében egy átfúrt lyuk felét, a falfelületében pedig megkezdett, de át nem fúrt lyuk mélyedését láthatjuk ( 10. ábra 20). 2 5 A cserépedény-töredékeken aránylag változatos díszítést találunk. Néhány töredék falán sűrű, az egyiken fésűs vízszintes bekarcolás van (8. ábra 13., 9. ábra 8., и. ábra 4). Többnek a vállán vagy falán egy vagy többsoros bekarcolt hullámvonal (8. ábra 12, I/., 9. ábra 1 /, 19, 22., 10. ábra 6,14., 11. ábra 1, 10), s ugyanígy 2: 1 A budai várpalotai, a Szarvas-rózsási és kardoskúti ásatásból kerültek elő ilyen töredékek. Holl I., BpR 17 (1956) 186, X88., 12. kép; Kovalovs^ki ]., Arch. Ért. 87 (i960) 37., XI. t. 5.; Méri I., RF II: 12. 46. 2 4 Erre gondolhatunk az eddig ismertté vált néhány lelőhely (Buda, Szarvas, Kardoskút, Csátalja) egymástól eléggé távoli szétszórtságából. A fényezett felületű edények az Árpád-korban díszesebb edénynek számítottak. Az eddigiekből úgy tűnik, hogy csak bizonyos edényformát, folyadék (ital) tartására szolgáló szűk nyakú (palack, korsó) edények egy részének felületét fényezték. 2 5 Cserépedények falából készített orsókarikákra : Méri /., RF II : 12. 47. A cserépüst falának törésfelületében az eltört és a falában megkezdett lyuknyomokból úgy látszik, hogy az orsókarika készítésekor először a lyukat fúrták ki, s utána tördelték és csiszolták körül. A nagyobb méretű cserépedény faltöredéket valószínűleg könnyebben fúrták át s kevésbé is törhetett el, mint az előzőleg körben letördelt szélű kicsi orsókarika.
