Folia archeologica 22.

Cs. Sós Ágnes - Parádi Nándor: A csátaljai Árpád-kori temető és település

128 PARADI NÄNDOR dörnek használták.

2

0 A partfalban megfigyelt két gödör metszete nem egészen azonos az Árpád-korból eddig ismertek többségével, de a mienkhez hasonlók is előfordulnak közöttük.

2

1 Úgy látszik, hogy a Cs. Sós Ágnes által kibontott és a 8. kutatóárokban talált kemenceomladéknál földbeásott ház maradványa nem került elő. Itt tehát szabadban álló, külső kemence lehetett, amelyekről az eddig végzett kutatásokból tudjuk, hogy az Árpád-kori településeken a házakhoz hasonlóan egészen gyakoriak voltak.

2

2 Az eddig elmondottakból megállapíthatjuk, hogy a megfigyelt és felszínre került maradványok az Árpád-kori településeink ásatásából ismertekkel egyeznek, s így korát az Árpád-korra határozhatjuk meg. Közelebbi kor határozásához a következőkben a leletanyagot tekintsük át. A vágotthegyi település területén végzett leletmentő ásatás során, korának meghatározásához nagyjából elegendő leletanyag került elő, amelynek legnagyobb része cserépedény-töredékekből állt. A leletanyag egy részét a földhordás partfalában megfigyelt földbeásott házak (I—

II., IV. ház) betöltéséből (metszetfalából) és a 8. kutatóárokban talált külső kemence omladékából bontották ki. Elég sok leletanyag a III. ház kibontott részéből került elő. Elsősorban az említett helyekről származó tárgyi anyagból következtethetünk a település korára, de felhasználhatjuk a földkitermelés során összegyűjtött és a szórványosan előkerült leletanyagot is. A cserépedény-töredékek legnagyobb része halvány barnás-vörös, szürkésbarna színű, homokkal soványított agyagból készült. Egy kisebb részét apró kavicsszemekkel soványították. A kerámia leletanyag zömét cserépfazék-töredékek teszik ki. A töredékekből arra következtethetünk, hogy nagyobb részük zömök formájú, kissé széles szájú cserépfazék volt. Peremük kialakításában több változatot találunk. A legtöbbnek kihajló, kissé szögletes, megvastagodó és lekerekített széle van (8. ábra, i-ß, i6., 9 ábra 1-2, 4, 12-13, 21-22., 10. ábra 1-4., n. ábra 1, 3-8., 12. ábra). Vannak olyan töredékek is, amelyeknek széle kívülről keskenyebb (9. ábra 12., a. ábra 6), de többnyire inkább szélesebb sávban vastagodott meg (9 ábra 4, iß., 10. ábra 2-4., 11. ábra 1, 4-6, 8), s közülük az egyiknek éles lehajlása van (9. ábra 4). Két töredéknek a szélét mindkét oldalról keskeny borda tagolja ( 10. ábra /., a. ábra 9), kettőnek a széle alatt éles tagolással mély hornyolat húzódik (p. ábra 2-3), egy másiknak viszont legömbölyített széle van ( 11. ábra y). Egy erősen kihajló perem-töredék erősen kiszélesedve éles szélben végződik. Fala csaknem egészen függőleges, s ebből egészen ritkán előforduló, üst alakú edényre gondolhatunk. Nyakát és falát fogaskerékkel benyomott minta díszíti ( 11. ábra 2). A kerámia leletanyagból egy cserépfazekat lehetett összeállítani, melyet egy kemencemaradvány omladékából a földmunkák során Pethő Lajos építésvezető gyűjtött össze. A barnásvörös színű, apró kavicsszemekkel soványított anyagú, aránylag nyúlánk formájú cserépfazék kissé kihasasodó teste széles szájban folytatódik és kihajló, kívülről függőleges, éles szélű peremben végződik. Hasának felső 2

0Munkagödör rendeltetésére utal, hogy fenekét vízszintesre alakították ki. Rendeltetésükre a 19. j-ben felsoroltakon kívül: Méri 1., RF II: 12. 16. 2

1 A vágotthegyihez hasonló gödör a Tiszalök-rázomi ásatáson került elő. Méri I., Arch. Ért. 79 (1952) 60., 5. kép, a középső gödör. A csonkakúp alakúak állnak legközelebb hozzá. 2

2 Az Árpád-kori szabadban álló kemencékre: Méri /., Arch. Ért. 90 (1963) 273-280.; Ua., RF II :i2. 38.