Folia archeologica 22.

Cs. Sós Ágnes - Parádi Nándor: A csátaljai Árpád-kori temető és település

I 26 PARADI NÁNDOR A metszetrajz tanúsága szerint a ház belsejét a járószint fölött 7-8 cm vastagságban erősen hamus sárga agyag, fölötte 40 cm vastagságban hamus sárga agyag töltötte ki, legfelül pedig 15 cm vastagságban humusz, alatta pedig 40 cm-es humusszal kevert sárga agyagréteg húzódott végig. Az É-D-i irányú partfalban, a III. háztól K-re egy kisebb, É-ra pedig egy nagyobb gödör elszíneződését figyelték meg és rajzolták le (6. ábra). A metszetrajz szerint mindegyiknek D-i fala nagyjából függőleges volt, feneke É-i irányban lejtett, É-i falának alsó része pedig kivájtan alájamélyedt. A kisebbik gödörnek kiszélesedő nyílása volt. Mindkét gödröt hamus sárga agyag töltötte ki, s a kisebbikben faszéndarabok is voltak. A kisebbik gödör mélysége 65 cm, a nagyobbiké 70 cm, átmérője 70, illetve 110 cm. Betöltésük fölött átlagosan 25 cm vastagságban humuszréteget találtak. A leletmentés folyamán felszínre került kevés maradvány az egykori településre voratkozó néhány következtetés levonására alkalmasnak látszik. A partfalban megfigyelt házmetszeteket és a kibontott házrészletet összehasonlítva az Árpád-kori faluásatásainkból ismert földbeásott házakkal, megállapíthatjuk, hogy mind méretében, mind formájában (alaprajzában) a legegyszerűbb és leggyakoribb típusával egyezik.

1

4 A III. ház ÉK-i sarkában, kis részében kibontott kemence elhelyezkedéséből arra következtethetünk, hogy bejárata valószínűleg a D-i oldalán volt.

1

5 Az alaprajzából úgy látszik, hogy a falrészlet kibontásakor a tetőszerkezetet tartó ágasfa gödrét nem találták meg, de lehetséges az is, hogy eredetileg sem volt. Árpád-kori faluásatásainkból ugyanis - egészen ritkán - ismerünk olyan házat, amelyiknél az ágasfa gödre nem került elő.

1

G A kemence építésmódját (agyagba vájt, épített, részben agyagba vájt és épített) az ásatási dokumentációból megállapítani nem lehetett.

1

7 Az ÉK-i sarokban talált kemencéből és a Ny-i oldalon levő tűzhelymaradványból úgy látszik, hogy Árpád-kori faluásatásainkból a vágotthegyi III. ház az egyetlen, ahol kemence és tűzhelymaradvány is felszínre került.

18 A partfalban, a II. háznál megfigyelt gödör méretével s mélységével nagyjából az eddig ismertekkel egyezik,

1

9 s így arra gondolhatunk, hogy rendeltetése is azokkal azonos volt: a ház belsejében a partjára, a gödör szélére ültek, munkagöCsalogovits /., NÉ 29 (1937) 322-325., 1-2. ábra; Méri /., Arch. Ért. 79 (1952) 2. kép I-VIII., 3. kép А В., 4. kép A.; Nováki Gy., Arch. Ért. 83 (1956) 51-52.; Paradi N., JPMÉ 1958. 130-131., 4. kép.; Kovalovs^ki J., Arch. Ért. 87 (i960) 36-37., 4. kép.; Ua., FA 16 (1964) 131., 57, 61. ábra, 138-139., 62, 65. ábra. Az eddigi megfigyelések alapján a házak bejárata leggyakrabban a kemence szájával szemben levő, de nem az ágasfák felőli oldalon volt. Méri /., Arch. Ért. 79 (1952) 58., 2 kép., 3. kép A.; Kovalovs^ki ]., Arch. Ért. 87 (i960) 36-37., 4. kép; Ua., FA 16 (1964) 133, 139., 57, 62. ábra; Méri /., RF II: 12. 11., 3. kép, 58. j. 1

6 Méri I., Arch. Ért. 79 (1952) 58., 2. kép V. 1

7 A házakból előkerült kemencék építésmódjára: Méri I., RF II: 12. 10. ,

s Az Árpád-kori házak jellegzetes tüzelő berendezése a kemence volt. Eddig csupán a bashalmi ásatás 2. házából került elő letapasztott, nyitott tűzhely maradványa, s itt is - a vágotthegvihez hasonlóan - a fal közelében. A ház mérete az átlagosnál nagyobb volt (5,8 x 3,6 m), kemencét pedig nem találtak benne. Lehetséges, hogy nem lakóháznak, hanem műhelynek építették. Kova/ovszki /., FA 16 (1964) 139., 62. ábra. l

s így pl. a Tiszalök-rázomi, Szarvas-rózsási és bashalmi ásatáson találtak hasonló gödröket. Méri I., Arch. Ért. 79(1952)58, 60., 2-3. kép m.; Kova/ovszki J., Arch, Ért. 87(1960) 38-39., 4.kép.; Ua., FA 16 (1964) 139,, 62. ábra.