Folia archeologica 22.

Cs. Sós Ágnes - Parádi Nándor: A csátaljai Árpád-kori temető és település

II. AZ ÁRPÁD-KORI TELEPÜLÉS PARÁDI NÁNDOR A vágotthegyi földmunkák során a kora Árpád-kori temető közelében az egykori település maradványainak részletei is felszínre kerültek. A nagyjából É-D-i irányban húzódó domb D-i végén feltárt temetőtől É-ÉK-re mintegy 60-70 m-re, a domb lankás, enyhén lejtő K-i oldalán település nyomait figyelték meg.

12 A domb K-i felében elkezdett földkitermelés mintegy 100-110 m hosszúságú É-D-i partfalában négy földbeásott ház és két gödör elszíneződése látszott, a felszínen pedig, elsősorban a partfaltól Ny-ra és ÉNy-ra, a domb K-i oldalán Árpádkori cseréptöredékeket találtak. A leletmentés idejére, a domb K-i oldalából nagy területen, átlagosan 30 m szélességben hordták el a földet, s a település-maradványoknak nagyobb részét ezen a területen elpusztították. A földkitermelés során innen - valószínűleg elsősorban az itt állt házak maradványaiból - több tárgyat, így - többek között - egy összeállítható és kiegészíthető cserépfazekat (12. ábra), késjmalom alsó kövének nagyobb darabját, I. lLás%ló-e%üstdénárt (j. ábra, szórvány j) és bevésett madárral díszített kerek fejű bronzgyűrűt (j. ábra, szórvány 1) gyűjtöttek össze. Az innen származó leletanyag kétségtelenül azt is bizonyítja, hogy a település a domb K-i aljáig húzódott

1

3 le s a domb ezen részének elhordásával több házat pusztítottak el. À rövid idejű leletmentés folyamán a földkitermelés átlagosan 2,3-2,5 m magas partfalában megfigyelt ház- és gödör-maradványokat megvizsgálták és lerajzolták, a partfal megbontására, ill. közvetlen közelében ásásra csupán egy helyen, az egyik háznak a partfalban megfigyelt maradványánál, a III. háznál volt lehetséges (6. szelvény). 1

2 A település felszíni nyomait elsőnek Fehér Géza 1951 június végén, a temető első sírjainak feltárásakor figyelte meg. A terület É-i részén épülő ház közelében észlelt kemcncemaradványt az alaprajzon is jelölte (2. ábra). Cs. Sós Ágnes 1951 júliusában, a később kiásott 10-11. kutatóároktól K-re, 5x5 m-es szelvényben egy másik kemence maradványát tárta fel (2. ábra), s metszetrajz is készült róla. A munkát Szabó György folytatta, aki a település területén, 1951 nyarán két alkalommal (július 31 - augusztus 7, augusztus 27 - szeptember 4) végzett kisebb leletmentő ásatást. A település területén végzett ásatás feldolgozását a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában levő dokumentáció alapján készítettem cl (nyilvántartási száma: 49.Cs.!., j2.Cs.I.). Munkámban kisebb nehézséget okozott, hogy az utóbbi munkáról ásatási napló csak aug. 27-től 30-ig készült, s így bizonyos megfigyelések ismeretlenek maradtak előttem. Az ásatás feldolgozásra átengedését Cs. Sós Ágnesnek és Szabó Györgynek ezúton is köszönöm. 1

3 Az a körülmény, hogy a domb K-i oldalára települtek, a terület mai vízrajzából is részben érthetővé válik. A Vágotthegy K-i oldalán ugyanis, az évnek egy részében ma is vizenyős terület és É-D irányú árok van. A falu határát jól ismerő helybeliek elbeszélése szerint a Vágotthegy környéke még a XIX. század végén is vizenyős terület volt. Az Árpád-kori települések szárazulatokon, vízparti, víz közeli elhelyezkedésére : Méri I., Arch. Ért. 81 (1954) 138., 1. kép.; Szőke В., Arch. Ért. 82 (1955) 86-87.; Kovalovszki ]., Arch. Ért. 87 (i960) 33, 36., 1. kép; Ua., FA 16 (1964) 127, 135., JJ. ábra.; Méri I., Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. RF II:i2. (Bp. 1964) 1.; Kovalovszki ]., Orosháza és környéke a magyar középkorban. Orosháza története. (Orosháza 1965) 183., térképmelléklet.