Folia archeologica 22.
Cs. Sós Ágnes - Parádi Nándor: A csátaljai Árpád-kori temető és település
11 8 es. sós AGNES ból előkerült felnőtt váz neme ismeretlen (kés: /. ábra ioo), a harmadik késmellékletes váz nő (9. sír). Az egyetlen mellékletes férfisírból (XII.) vascsat (elkallódott) került elő. Ismeretlen a neme annak a váznak (16. sír), mely mellett három, téglalap alakú, mintegy 6,8 X 4,3 cm nagyságú vaslemez (j. ábra 16) feküdt. A töredékes lemezek közül az egyiknek sarkainál szegecselés. Rendeltetésük ismeretlen, belső oldalukon farostok. Ün. rítus-melléklet hat sírban volt. Tojásx. egy gyermeksír (52.), növényi magvakat egy meghatározatlan nemű felnőtt egyén sírja (68.) tartalmazott. ,,Halotti obulus"-1 főleg női sírokba helyeztek: VII. sír (I. István: 4. ábra VII), 43. sír (Salamon: 4. ábra 43/2), 46. sír (I. Géza dux: /. ábra 46(2). E sírokon kívül a 14. gyermeksír tartalmazott ezüst pénzt dux: 4. ábra 4). A 43. sírban talált pénz kivételével (bal csukló táján) az érmeket kettéhajtva helyezték a mellkasra (VII. sír), az áll alá (14. sír), vagy az összekulcsolt kezek közé (46. sír). A feltárt temetőrész ékszeranyaga és az előkerült érmek egyaránt utalnak arra, hogy a temetőt a XI. század folyamán használták. Amennyiben a középső részben előkerült I. István érem (j. ábra) valóban az eltemetés korát jelzi, úgy a temetkezés a temetőnek használt terület középső részén, a XI. század első felében, esetleg a század első harmadában kezdődhetett. Ebben az esetben az 1063-1074 között vert érmek elhelyezkedése a temetőn belül arra utalna, hogy a temető mind Ny, mind К felé nagyjából azonos időszakaszon belül tejreszkedett. Az utóbbi feltételezéseknek viszont ellene mond az a körülmény, hogy az I. István érmet tartalmazó sírral azonos sorban, sőt annak közvetlen közelségében került elő a 14. gyermeksír, melyből 1. Géza dux ezüst pénze származik. A két sír egymáshoz való viszonya inkább azt valószínűsíti, hogy az I. István érem nem használatának idején, hanem jóval később került a halott mellé. A temető „benépesülésének" rendjét sem a pénzmellékletes, sem a más lelettípusokat tartalmazó sírok alapján nem lehet meghatározni. A feltárásra került terület szélein elhelyezkedő sírok hajkarikái és a temető középső részén előkerült hajkarikák típusa között nincsen különbség. A terület feldúltsága miatt annak megállapítása sem lehetséges, hogy a középső részen feltárt néhány gazdagabb sír (karperecekkel) hogyan viszonyul a szegényebb temetkezésekhez. Annyit állapíthatunk meg biztosan, hogy a feltárt temetéőrésznek mind Ny-i, mind K-i felébe a XI. század második felében feltétlenül temetkeztek. A Csátalja-vágotthegyi XI. századi temető az Árpád-kori köznépi temetők közé tartozik. Az ide temetkező közösség népi összetételére vonatkozóan a régészeti leletanyag nem nyújt támpontot. Az S-végű hajkarikák a XI. században már semmi esetre sem lehettek olyan ékszerek, melyek divatja csak bizonyos népcsoportokra korlátozódott 7. A temető másik jellegzetes lelettípusával, a kétállatfejes karperecek kérdésével legbővebben Fehér Géza foglalkozott. Az Árpád-kori datáslára vonatkozó megfigyelései az 195 5 óta előkerült leletanyag alapján sem módosulnak. Az ékszertípus szláv eredete 8 viszont ma sem bizonyítható, de ha az erre vonatkozó megállapítások helytállóak is, a XI. századi köznépi temetőkön belül etnikumjelző szerepük kétséges. 9 ' Kralováns^ky A., StuSl 5 (1959) 327-. 8 Fehér G., Acta Arch. Hung. 8 (1958) 281-, a S^ó'ke В., i.m. 96.
