Folia archeologica 21.

Patay Pál: A javarézkor néhány etnikai és időrendi kérdéséről

A JAVARÉZKOR NÉHÁNY ETNIKAI ÉS IDŐRENDI KÉRDÉSÉRŐL A javarézkori bodrogkeresztúri kultúra temetőivel kapcsolatban eddig általában azt hangoztattuk, hogy mind a temetkezési rítusuk, mind leletanyaguk a kultúra viszonylag nagy elterjedési területe ellenére is igen egységes. Az újabb kutatások során azonban már feltűnt az is, hogy a legtöbb temetőben valamilyen egyedi jellegzetes vonás is észlelhető, amely, ha az általános összképet ugyan nem is bontja meg, az adott temetőt némileg megkülönbözteti a többitől.

1 Hasonló felismerésre jutott a jászberény-borsóhalmai temető vizsgálata során Csalog Zsolt is. Sőt a puszta felismerésen túlmenve igyekezett a temetőben észlelt, az általánostól eltérő jelenségek, mindenek előtt is a szabványosnak elismert K-Nyival ellentétes Ny-K-i tájolás okát is kutatni, felvetve a kérdést, vajon felléptének etnikai vagy időrendi okai vannak-e?

2 Természetesen egyetlen temető alapján, amelyben méghozzá mindössze 17, ilyen szempontból értékelhető sír volt, ezt, vagy hasonló kérdést igen nehéz elbírálni. A kérdés felvetése azonban feltétlenül indokolt. Éppen ezért nézzük meg, vajon a bodrogkeresztúri kultúra többi temetőjében tett megfigyelések nem visznek-e közelebb a kérdés megoldásához?

3 Köztudott, hogy a bodrogkeresztúri kultúra népe halottait zsugorítva, nagy általánosságban fejjel megközelítőleg K-i irányba tájoltan (K-Ny-i tájolás) helyezte sírba. Annyira általános ez a rítus, hogy jónéhány temetőt ismerünk, közöttük nagyobb sírszámúakat is (pl. Pusztaistvánháza, HódmezővásárhelyKotacpart, Magyarhomorog-Kónyadomb, stb.) amelyben - helyesebben: amelynek ásatás révén feltárt részében - a tájolás szempontjából értékelhető sírok kivétel nélkül ilyenek. Vannak azonban temetők, amelyekben ettől eltérő tájolás is megfigyelhető. így éppen fordított, azaz Ny-K-i az uralkodó a már említett jászberény-borsóhalmai temetőben. De ez mondható általánosnak a polgár-basatanyaiban is, sőt nagyobb arányban lép fel az utóbbi években feltárt tiszavalkkenderföldeki temetőben,

4 kisebb mértékben pedig Jászladányban, Bodrog1 Patay P., MFME 1965. 22-23.; Beziehungen der Bodrogkeresztúr-Kultur und der Ludanice- Gruppe. Studijné Zvesti AU-SAV 17(1969) 315.; Ua., Bodrogkeresztúr - Dudince Ludanice. Musaica 3(1963) 3-13. - Egyes temetők leletanyagának többrétű voltára újabban B. Ku/zián I. is rámutatott : Probleme der mittleren Kupferzeit im Karpatenbecken. Studijné Zvesti AU-SAV 17(1969) 31-60. 2 Csalog Zs., Jászkunság 7(1961) 149-150. 3Meg kell jegyeznünk, hogy az a gondolat, vajon a bodrogkeresztúri kultúrán belül nem figyelhető-e meg valamilyen időrend, már több kutatót is foglalkoztatott. Lásd: Kalicz N., Arch. Ért. 93(1966) 14-15.; Pavúkovd, V., La période énéolithique en Slovaquie. VII

e Congrès international des Sciences préhistoriques et protohistoriques à Prague, 1966. (Prague 1966) 272-274.; B. Kutsán I., i. m. 1 Nincs ismertetve. (Herman Ottó Múzeum, Miskolc.) - Tekintettel arra, hogy a temetőnek éppen az a része pusztult el, amelyikben a Ny-K-i tájolású sírok domináltak, feltehető, hogy eredetileg közel egyforma lehetett az eltérő tájolású sírok aránya, ha nem éppen a Ny-K-i volt túlsúlyban itt is.