Folia archeologica 21.

Kovács Tibor: A hajdúbagosi bronzkori temető

3« Ezeket figyelembe véve a 13. 17. és a 19. sírt tekintjük a legidősebb hajdúbagosi temetkezésnek. Fémmellékletei alapján korainak tekinthető a 10. sír is. A bordázott lemezcsüngők kis tüskével ellátott típusa általánosan ismert a halomsíros kultúra leletei kőzött,

2

7 és több koszideri típusú kincsleletből.

2

8 A hosszú tüskével ellátott példányok használata hosszabb ideig tartott,

2

9 amit a kárpát-medencei halomsíros kultúra néhány sírjából előkerült darabok is bizonyítanak.

3

0 Ugyanez mondható el a spirálisban végződő gyűrűről is.

3

1 Jelen vonatkozásban a háromszög átmetszetű, díszítetlen pecsétlős végű karperec kronológiailag nem meghatározó értékű.

3

2 Itt említjük meg, hogy a 10. sír viszont jól keltezi a csónak alakú hajkarika (1-2. 7. 10. sírban) egyik típusát. Valószínű, hogy a 10. sír 2. urnájában talált példány a három, csónak alakú részből álló darabok egyik legkorábbi előfordulása.

3

3 Az eddig tárgyalt síroknál feltétlen fiatalabb a temető 2. 7. és 21. sírja. (1. ábra 3-22, 2. ábra 13-17, 4. ábra 5-6). A szakállas-köpüs nyílhegy jellegzetes halomsíros fegyver.

3

4 A 2. sír pecsétfejű tűje a nyugati és a kárpát-medencei halomsíros kultúra egyik legáltalánosabban használt ékszere a R BB

2-BC periódusban.

35 Számos hazai és külföldi leletegyüttes bizonyítja, hogy a 2 illetve 3 nitszeges középbordás bronz tőrök a négy nitszegeseknél fiatalabbak, és elsősorban a R ВС periódus halomsíros fémművességének jellemző darabjai.

3

0 A temető kerámia leleteinek részletes elemzésétől el kell tekintenünk, hiszen a hajdúbagosi csoport területén korábban élt ottományi kultúra, illetve a részben egyidős szomszédos népcsoportok (késő ottományi kultúra, bodrogszerdahelyi csoport) legfontosabb leletei részben, vagy egyáltalán nem közöltek.

3

7 Ezért a hajdúbagosi csoport kerámiaművességének csak a legfontosabb jellemzőire kívánunk e helyen rámutatni. Általánosságban megállapítható, hogy a csoport kerámiája az ottományi kultúra és a halomsíros kultúra ötvöződését mutatja, utóbbi domináns szerepével. A rétközberencsi telepen előkerült talpas füles bögrék ismeretében egyértelműen helyi eredetűnek tekinthetjük a hajdúbagosi temető hasonló edényeit (1. ábra 9-10), melyek díszítőelemei általánosan használtak voltak az ottományi kultúra 2

7 Bona I., Acta Arch. Hung. 9(1958) 234.; Kőszegi F., A Rákospalotai Múzeum Evkönyve 1964. 19.; Mozsolics A., Bronzefunde . . . 92.; Torbrügge, W., i. m. 80-81., 81. t. 2

8 Mozsolics A., Bronzefunde . . . 92. 2

9 Uo. 3

0 Trogmayer O., MFMÉ 1966-67. 24-28. 3

1 Kovács T., FA 17(1965) 80.; Mozsolics A., Bronzefunde. . . 81. 3

2 Vö. irodalomjegyzékkel: Mozsolics A., Bronzefunde . . . 78-79. 3

3 A csónak alakú tagokból álló hajkarikák fiatalabb típusaival újabban E. Dörner [Der Goldfund von Síntana-Arad. Dacia 4(1960) 471-.], Mozsolics Amália [Goldfunde des Depothorizontes von Hajdúsámson. BRGK 46-47(1965-66) 22-23.] és Trogmayer Ottó (i. m. 22-24) foglalkozott. E munkák idevonatkozó részeihez jó kronológiai adatot jelentenek a hajdúbagosi darabok, melyek aranyból készült megfelelői a hajdúbagosi csoport területén fekvő Derecskéről ismertek [vö. Biharvárad 1(1913) 78-79.]. 3

4 Kovács T., Arch. Ért. 93(1966) 196. 3

5 Ua., FA 17(1 965) 80.; Ua., Arch. Ért. 93(1966) 196.; Kemenc

Zei T., Acta Arch. Hung. 19(1967) 288. 3

6 Uo. 284-285.; Vö. 25. j. 3

7 Tiszafüred-Majoros lelőhelyen a füzesabonyi kultúra 1968-ig feltárt 245 sírjának kb. egyötöd része már a bodrogszerdahelyi csoport temetkezését képviseli.