Folia archeologica 21.

Temesváry Ferenc: A kisipari fegyvergyártás gazdaságtörténeti kérdései a XIX. században

2 I

О temesváry ferenc a hazai iparnak, a nagyobb baj az volt, hogy továbbra is „.. . főleg fényűzési fegyverekben csekély a közvetlen hazai termelés, s ez leginkább a megfelelő ügyes munkások hiányának, s a meglévő túlzott követeléseknek róható fel, amit végül a csekély megrendelések, s aránylag alacsony árak még fokoznak".

3

1 Az alacsony árrendszer az osztrák gazdasági életet támogató vámpolitika mellett érthető. Ebből viszont következtek az alacsony kereseti lehetőségek, a munkaerőhiány és közvetve a munkamegosztás fejlődésének igen lassú üteme. „Az idegen munkás elkerüli országunkat, s csakis akkor jön ide, ha a munkaadó nagy pénzáldozatában előnyt találhat. Egy jól képzett munkás 20-24 forintot akar itt hetenként keresni, míg Bécsben 18-20 forinttal megelégszik."

3

2 A kisipari fegyvergyártás kibontakozását feltétlenül akadályozta a nagymértékű tőkehiány. Hitelszerzésre volt ugyan lehetőség, azonban a 10%-ban meghatározott kamatláb és az osztrák-belga-angol verseny következtében lenyomott forgalmi ár időnként az újratermelést is alig tette lehetővé, s a bővített újratermelésre csak egészen kivételesen kerülhetett sor. Gyakran előfordult, hogy a magyarországi üzleteknél a munkaadó legfeljebb io%-os nyereségre tett szert, ami pontosan 10%-kal volt kevesebb, mint Ausztria területén. így a külföldi, jónevű fegyveriparosok elhanyagolták a magyar területeket, inkább fegyvert szállítottak a még elmaradottabb országoknak. Az árubehozatal arányaira jellemző a német, osztrák, belga, angol fegyverek nagy számának megjelenése 1873-ban, a válság évében. Ezeknek az országoknak kényszereladásával csak a legnagyobb nehézségek árán lehetett a hazai adottságok mellett versenyezni. A nehézségeket növelte, hogy a beáramló anyag minősége silány és olcsó. Ugyanakkor a magyar fegyveripar csaknem kizárólag a drága damaszk csövekkel dolgozott. Ezek nem adtak lehetőséget az árcsökkentésre. Példának hozhatjuk fel a széles körben elterjedt Lefaucheux puskát, amelynek francia változatát 60 forintért, míg a magyar változatát 100 forintért lehetett megvásárolni. 1867-ben Unschuld Ede 70, 80, 90, 120 forintért kínálja fegyvereit, míg a külföldiek már 50-70 Ft-ért kaphatók voltak.

3

3 Az élvonalbeli szakemberek sokat foglalkoztak az iparág megmentésének lehetőségeivel. A válságból való kiutat elsősorban az iparügy rendezésében látták. Elsősorban azt vizsgálták, hogy iparosaink hazai piacon milyen eszközök felhasználásával válhatnak versenyképessé. Kell, hogy versenyképessé váljanak, mert „a kézműipar van hivatva úgyszólván átalakulni «kézművészetté» mert ellenkezőleg menthetetlen áldozatul esik a gyáripar, éspedig nálunk a külföldi gyáripar veszélyének".

3

4 Mudrony Soma fenti megállapítása nyilvánvalóan ellentmond Kőnek Sándor fejtegetésének, aki szerint „. . . a fegyvergyártás . . . újabban nagyszerű fejlődést tanúsít" Magyarhonban. Ugyancsak kétellyel fogadható az is, hogy „vadász és fényűzési lőfegyverek Kimer budapesti czégnek 1808 óta fennálló és helyesen felszerelt (kiemelés tőlem: T. F.) gyárában és az egyes városokban nagy számba lévő és az újabb haladással lépést tartó puskaművesek . . . által termeltetnek".

35 Kőnek feltevésének ingatag voltát nem szükséges különösen bizonygatni. Külö3

1 Uo. 298. 3

2 Uo. 207. 3

3 Heti Lap 1867. 372. Vö. Heti Posta 1867. 102. 3

4 Mudrony S., A műipar, mint nemzetünk fennmaradásának tényezője. Anyagi Érdekeink IV (1874) 353

0 Kőnek Magyar birodalom statisztikai kézikönyve. (Bp. 1875) 366.