Folia archeologica 21.

Gábry György: A pesti hangszerkészítő céh Mesterkönyve

194 gábry györgy A Mesterkönyv írása minden bizonnyal már az 1836-os esztendőben a kiváltság megszerzésének évében — elkezdődött ; az év végéig ilyen módon 22 mester adatai kerültek bejegyzésre (a 4-2 5 .lapokon). Közülük a legkorábbi August Bleszner (6.1.) 1806. május 19-én, a legkésőbbi Christian Juli (25.1.) 1836. október 2-án vette fel a munkát. 1837-től azután a céhbelépés sorrendje szerint, folyamatosan vezették a feljegyzéseket és az időközben történt változásokat utána írták; így a halálozási dátumokat, továbbá a helyváltozás (kivándorlások, átköltözések) és esetleges egyéb vonatkozások (rokoni kapcsolat, díjbefizetés, stb.) adatait.® 1836-tól a kiegyezésig - az utolsó céhbelépés évéig - összesen 59 mester (és két „komisszár") adatai szerepelnek a Mesterkönyvben. Ezek időbeli megoszlását az alábbi táblázat mutatja: 1836 22 belépő 1852 i belépő 1837 i „ 1853 i 1838 2 „ 1854 2 1839 i „ 1855 1840 i „ 1856 4 1842 i belépő i860 i belépő 1846 2 belépő 1862 4 belépő 1847 2 „ 1863 i 1848 4 „ 1864 i - - 1865 i 1850 2 ,, 1866 2 ,, 1851 i „ 1867 i A belépések száma eléggé egyenletesen oszlik meg, mindössze öt alkalommal találunk kisebb-nagyobb cezúrát (két-, ill. négyéves kiesésekkel). Figyelemre méltó azonban az 1848 táján észlelhető fellendülés, majd az ezt követő depresszió, és az 50-es évek újabb erőgyűjtése után (57-től) mutatkozó sorozatos válságjelek; egyébként ezen időpont után már csak ceruza-bejegyzéseket találunk a Mesterkönyvben. Ugyanezt a képet igazolják a kivándorlások adatai is: a bejegyzett kilenc eset közül - valamennyi azonos írással - kettő datált, a dátumok egyként 18 5 7-re utalnak, tehát valószínű az esetek 1857 körüli előfordulása. Rendkívül jellemző a mesterségek megoszlása, illetve jelleg-változása az idők folyamán. Határozottan megfigyelhető a specializálódás, különösen a polgári zenélés eszközei, ezen belül a zongora és a hegedű gyártásának viszonylatában (a korábbi orgona és pengetett zeneszerszámok előállításának rovására). E néhány általános megjegyzés után, amely a könnyebb tájékozódást szolgálja, következzék a Mesterkönyv anyagának közlése, azzal a kiegészítéssel, hogy a kötetben szereplő hangszerkészítő mesterek produktumai, túlnyomóan, megtalálhatók a Nemzeti Múzeum zenetörténeti gyűjteményében." 6 Az utólagos beírások háromféle írás-típust mutatnak: a) kalligrafált „gestorben den ..." alatt sírhant kereszttel és szomorúfűzzel 1836 és 1845 között; b) lapalji halálozási dátum „vastag" tintával 1856 és 1865 között; c) lapalji halálozási dátum - vagy egyéb adat — „vékony" tintával 1845 és 1870 között. Ezeken kívül már 1856-tól rendszeresen ceruzával vezették a bejegyzéseket. 7 A német nyelvű publikáció (1. 2. j.) részletes forrásjegyzékben közli az egykorú hirdetések és egyéb dokumentumok adatait, ezek kiegészíthetik a közölt mesterek működését.