Folia archeologica 21.

Cennerné Wilhelmb Gizella: Zrínyi Péter arcképei

i 78 cennerné wilhelmb gizella díszítő munkái közül is. Mindez technikai és jellemábrázolási szempontból első­rendű előkép, talán festmény használatára utal. A Toorenvliet-Meyssens metszet utoljára mutatta be dicsőségének teljében Zrínyi Pétert, s a tragikus véget megörökítő röplapok nagyrésze is ezt az ikono­gráfiái típust vette mintául (Katalógus IX/i. - IX/i i. - 4. ábra). A történeti mű, melynek illusztrációja volt, Bécsben jelent meg, kézenfekvő, hogy ide nyúltak vissza a Habsburg udvar ítéletét igazolni kívánó propaganda röpiratok díszítői is. Az anyag az összeesküvésben résztvevők (Nádasdy, Zrínyi, Frangepán, Tatten­bach) különböző képmásai mellett több variációban összeválogatott csoportképet ölel fel. Az önálló portrék is az összeesküvés vezéregyéniségeit bemutató soro­zatokba rendeződnek. így Zrínyi Péter Toorenvliet-Meyssens metszetétől inspi­rált képmásának (Katalógus IX/i.) Nádasdy ugyancsak Priorato művében meg­jelent ábrázolása nyomán készült portréja a megfelelője. 2 6 A kompozíció, Nádasdy esetében, csupán annyiban változott, hogy a háttér ablaknyílásából hiányzik a kivégzési jelenet. Az említett ikonográfiái típus egy másik változata (Katalógus IX/2.) szintén Nádasdynak az eseményekkel kapcsolatos metszet-arcképével tart rokonságot. 2 7 Johann Martin Lerch Nádasdyt és a lefejezés után közszemlére kitett holttestét, 2 8 valamint Zrínyit és Frangepánt kivégzésükkel együtt külön­külön lapokon örökítette meg (Katalógus IX/6.). A nyolcszögletű keretbe foglalt félalakokat durva kőfal elé állította a grafikus, így szimbolizálta a börtönben töl­tött idő ridegségét. Míg Zrínyi esetében a Toorenvliet-Meyssens portré, Nádasdy­nál a Philipp Kilian készítette kettős arckép volt a minta, mely feleségével együtt a loretomi kolostor alapítójaként mutatja be. 2 9 Frangepán Ferencről csak egy kép­típus ismeretes, mely hosszú hajú, szabályos arcú, lecsüngő bajuszú ifjúnak ábrázolja. Ilyennek látjuk kivétel nélkül az összeesküvés vezetőinek szomorú végét megörökítő röplapokon, míg a többi résztvevő portréi különböző variánsokat mutatnak. 3 0 A császári udvar másik, Nürnbergben megjelent kiadványa 3 1 megfiatalí­totta, de egyben eljelentéktelenítette a Toorenvliet-féle arcmást, világos ruhába öltöztette az ábrázoltat s a hátteret kertrészletre nyíló részlettel élénkítette (Kata­lógus XI.). A kép 14 esztendő múlva újra felbukkan, most már szignálva, mint Gasparus Bouttats műve, a magyarországi Habsburg-ellenes felkeléseket tárgyaló francia nyelvű műben (Katalógus XI/a.). Végül a Bouttats grafikus-család egy másik tagja, Frederik, Zrínyi Miklósról, a költőről készült portréjának változatá­val is találkozhatunk a kivégzést megörökítő képek között (Katalógus X.). A né­2 6MTKcs Graf, gyűjt. 2448. sz. 2 7 Uo. 11725. sz. 2 8 Uo. 11726. sz. 2 9 Uo. 3443. sz. 3 0 Nádasdy Ferenc Prioratonál megjelent metszet-arcképét vette alapul a katalógusunkban IX/4., IX/11., XI., XI/i. számok alatt szereplő ábrázolások mestere, a Kilian Philipp-féle lore­tomi kettős portré megfelelő alakját a IX /зе., IX/7., IX/8. számúaké vagy párdarabjaiké. AIX/5., IX/10. tételek alatt szereplő csoportképek megfelelő ábrázoltja pedig az MTKcs 606. sz. olaj­festménnyel tart rokonságot. Bónis Ferencet Nádasdy loretomi képmásának fordított változatában mutatja а 1Х/з.,1Х/7., IX/8. számú ábrázolás. Tattenbachot a Hübschmann metszette röplap alapján örökítette meg IX/10., Nádasdy loretomi portréja után a XIII/x. képtípus. 3 1 Ausführliche und Warhafftige Beschreibung . . . (Nürnberg 1672).

Next

/
Thumbnails
Contents