Folia archeologica 21.

Cennerné Wilhelmb Gizella: Zrínyi Péter arcképei

i

78 cennerné wilhelmb gizella díszítő munkái közül is. Mindez technikai és jellemábrázolási szempontból elsőrendű előkép, talán festmény használatára utal. A Toorenvliet-Meyssens metszet utoljára mutatta be dicsőségének teljében Zrínyi Pétert, s a tragikus véget megörökítő röplapok nagyrésze is ezt az ikonográfiái típust vette mintául (Katalógus IX/i. - IX/i i. - 4. ábra). A történeti mű, melynek illusztrációja volt, Bécsben jelent meg, kézenfekvő, hogy ide nyúltak vissza a Habsburg udvar ítéletét igazolni kívánó propaganda röpiratok díszítői is. Az anyag az összeesküvésben résztvevők (Nádasdy, Zrínyi, Frangepán, Tattenbach) különböző képmásai mellett több variációban összeválogatott csoportképet ölel fel. Az önálló portrék is az összeesküvés vezéregyéniségeit bemutató sorozatokba rendeződnek. így Zrínyi Péter Toorenvliet-Meyssens metszetétől inspirált képmásának (Katalógus IX/i.) Nádasdy ugyancsak Priorato művében megjelent ábrázolása nyomán készült portréja a megfelelője.

2

6 A kompozíció, Nádasdy esetében, csupán annyiban változott, hogy a háttér ablaknyílásából hiányzik a kivégzési jelenet. Az említett ikonográfiái típus egy másik változata (Katalógus IX/2.) szintén Nádasdynak az eseményekkel kapcsolatos metszet-arcképével tart rokonságot.

2

7 Johann Martin Lerch Nádasdyt és a lefejezés után közszemlére kitett holttestét,

2

8 valamint Zrínyit és Frangepánt kivégzésükkel együtt különkülön lapokon örökítette meg (Katalógus IX/6.). A nyolcszögletű keretbe foglalt félalakokat durva kőfal elé állította a grafikus, így szimbolizálta a börtönben töltött idő ridegségét. Míg Zrínyi esetében a Toorenvliet-Meyssens portré, Nádasdynál a Philipp Kilian készítette kettős arckép volt a minta, mely feleségével együtt a loretomi kolostor alapítójaként mutatja be.

2

9 Frangepán Ferencről csak egy képtípus ismeretes, mely hosszú hajú, szabályos arcú, lecsüngő bajuszú ifjúnak ábrázolja. Ilyennek látjuk kivétel nélkül az összeesküvés vezetőinek szomorú végét megörökítő röplapokon, míg a többi résztvevő portréi különböző variánsokat mutatnak.

3

0 A császári udvar másik, Nürnbergben megjelent kiadványa

3

1 megfiatalította, de egyben eljelentéktelenítette a Toorenvliet-féle arcmást, világos ruhába öltöztette az ábrázoltat s a hátteret kertrészletre nyíló részlettel élénkítette (Katalógus XI.). A kép 14 esztendő múlva újra felbukkan, most már szignálva, mint Gasparus Bouttats műve, a magyarországi Habsburg-ellenes felkeléseket tárgyaló francia nyelvű műben (Katalógus XI/a.). Végül a Bouttats grafikus-család egy másik tagja, Frederik, Zrínyi Miklósról, a költőről készült portréjának változatával is találkozhatunk a kivégzést megörökítő képek között (Katalógus X.). A né2

6MTKcs Graf, gyűjt. 2448. sz. 2

7 Uo. 11725. sz. 2

8 Uo. 11726. sz. 2

9 Uo. 3443. sz. 3

0 Nádasdy Ferenc Prioratonál megjelent metszet-arcképét vette alapul a katalógusunkban IX/4., IX/11., XI., XI/i. számok alatt szereplő ábrázolások mestere, a Kilian Philipp-féle loretomi kettős portré megfelelő alakját a IX

/зе., IX/7., IX/8. számúaké vagy párdarabjaiké. AIX/5., IX/10. tételek alatt szereplő csoportképek megfelelő ábrázoltja pedig az MTKcs 606. sz. olajfestménnyel tart rokonságot. Bónis Ferencet Nádasdy loretomi képmásának fordított változatában mutatja а 1Х/з.,1Х/7., IX/8. számú ábrázolás. Tattenbachot a Hübschmann metszette röplap alapján örökítette meg IX/10., Nádasdy loretomi portréja után a XIII/x. képtípus. 3

1 Ausführliche und Warhafftige Beschreibung . . . (Nürnberg 1672).