Folia archeologica 21.
Bunta Magdolna: Középkori céhpecsétek
156 bunta magdolna 180 ötvös dolgozott Kolozsvárott. A céh regestruma 1561 és 1573 közötti évekből 62, ugyanez a regestrum más évekből (összesen 29 év folyamán) 110 ötvösmester nevét őrizte meg. 3 1 Még a XVIII. század második felében, 1771 februárjában készült kimutatás is 3 2 ötvösmestert tart nyilván Kolozsvárott. 3 2 Az ötvösök e nagy számához viszonyítva aránylag kevés olyan a XV-XVI. században készült ötvösmű ismeretes, melyekről a pontos kolozsvári származás megállapítható. 3 3 A fenti adatok alapján aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a XVI. század végéig Kolozsvár volt az erdélyi ötvösművészet központja. Nyilván ezzel is összefügg a „kincses Kolozsvár" elnevezés, mellyel a várost az egykori források illették. 3 4 Az erdélyi ötvöscéhek pecsétjei, a rajtuk levő ábrázolások alapján, két csoportba sorolhatók. Az egyik csoportot azok a pecsétek alkotják, amelyek az ötvösök védőszentjeit, szt. EÍigiust, szt. Mártont vagy szt. Jánost ábrázolják. Ezeknek is két változata ismeretes: a) amelyeken az ötvösök védőszentje püspöki ornátusban, jobbjában pásztorbottal vagy pásztorbottal és kalapáccsal, bal kezében pedig egy kehellyel vagy csak kalapáccsal jelenik meg. Példaként idézhetjük a szebeni és brassói ötvöscéhek XVI. és XVII. századi pecsétjeit, valamint a medgyesi céh XVI. századi pecsétjét; 3 5 b) melyeken a szent rendszerint üllő mellett, egyik kezében kehellyel, a másikban kalapáccsal jelenik meg. Ide sorolható a segesvári ötvöscéh 1533. évi pecsétje, a medgyesi céh XVII. és XVIII. századi és a marosvásárhelyiek XVIII. századi pecsétje, bár az utóbbin a dolgozó szent alakja egy háromtornyú kapubástya boltívében tűnik fel. 3 6 Stílusa alapján az e csoportba tartozó, eddig ismert ötvöscéhek közül a legrégibb a kolozsvári ötvöscéh fentebb ismertetett pecsétje. Igaz ugyan, hogy szerencsésnek mondható körülmények folytán a kolozsvári ötvöscéh pecsétje fennmaradt, míg a szebeni céh esetében XVI. századinál régebbi pecsétet nem ismerünk. Mint fent említettük, a kolozsvári Erdély legkorábban alakult ötvöscéhe volt. Ha elfogadjuk, hogy a céh pecsétnyomója egyidőben készült legrégebbi céhszabályzatával, nyilvánvaló, hogy Erdélyben ez a típus régebbi, mint a szebeni céhpecséthez hasonló megoldással készült pecséttípus, még akkor is, ha feltételezzük, hogy a szebeni ötvöscéhnek volt már a XV. században egy másik pecsétje. A kolozsvári pecsét mintáját nyilván a legfejlettebb nyugat-európai ötvösközpontok céheinek pecsétjei között kell keresnünk. 3 1 A céh I 549-1582, valamint az 1 561-1794. évi regestrumai a Románia Szocialista Köztársaság Akadémiája Kolozsvári Fiókjának Történeti Levéltárában, az ötvöscéh iratai között találhatók. A fenti adatokra vonatkozóan lásd még: Deák F., Sz [4(1880) 678.; Novak ]., i.m.64.; Pascu, St., i. m. 211.; Goldenberg, S., i. m. 87. 3 2 Kolozsvár város levéltára a Kolozsvári Állami Levéltárban. Fase. II. 1512. sz. 3 3Mig Brassó és Szeben esetében a mesterjegybe foglalt korona illetve az ellenőrző mesterjegytábla az ötvösmunkák származásának megállapítását megkönnyítette, a kolozsvári ötvösöknél a mesterjegy mellett, a háromtornyos, rácsos városkapuból álló jegy használata csak a XVIII. században kezdődik. Kőszeghy Elemér (i. m.) mindössze néhány XVI. századi kolozsvári eredetű ötvösmunkát sorolt fel. Ezek egy részét is csupán magyar nyelvű feliratuk alapján tekinti kolozsváriaknak. 3 4 Pascu, St., i. m. 202.; Jakó Zs., Az otthon művészete a reneszánsz Kolozsváron. Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének 80. évfordulójára. (Bucuresti 1957) 366., 387., 394. 3 5 Mihalik ]., Arch. Ért. 12 (1892) 426-431.; Gyárfás T.,MKÉ 5(1911) 287-289. ; Kőszeghy E., MKÉ 6(1912) 288-290. 3 6 L. 35. j.